A munkáltató a munkaidő beosztásához való jogát nem gyakorolhatja korlátlanul.
Az Mt. 99. §-a értelmében a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje nem lehet rövidebb 4 óránál és nem lehet hosszabb 12 óránál. A munkavállaló heti munkaideje legfeljebb 48 óra lehet.
Ha a munkavállaló
akkor írásbeli megállapodással a munkavállaló beosztás szerinti
lehet.
A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidő-keret elrendelése esetén a munkaidő-keret utolsó napjára 15 napos határidővel felmondhatja.
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti 48, illetve 72 órás munkaidőtartamot
– a munkaidőkereten belül, vagy
– ha azt objektív, vagy műszaki, vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják – kollektív szerződés rendelkezése alapján – 12 hónapon
belüli átlagban kell figyelembe venni.
Megjegyzendő, hogy a napi munkaidő maximumába nem csak a rendes, hanem az adott napra a munkaidő-beosztástól eltérően elrendelt (rendkívüli) munkaidőt is be kell számítani. A heti maximumba ezen felül az ügyelet és a munkaidőkereten felüli munkaidő időtartama is beszámítandó.
Az ügyelet időtartamáról a törvény – figyelemmel a 2003/88/EK-irányelvben foglaltakra – külön is rendelkezik. Ennek értelmében az ügyelet időtartamát a napi maximum szempontjából is figyelembe kell venni, amennyiben az az alatti munkavégzés nem mérhető.
Az Mt. kivételként említi a téli időszámítás kezdetét, illetve a munkaszüneti napok miatti munkanap-átrendezés esetét. Ilyenkor a napi és a heti munkaidő maximuma kivételesen túlléphető.
Készenléti jellegű munkakörben[1] megállapodás alapján megemelt napi teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetén – az Mt. 99. § (3) bekezdése értelmében – a felek írásbeli megállapodása alapján a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje 24 óra, heti munkaideje 72 óra lehet. E megállapodást azonban a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára 15 napos határidővel felmondhatja. Kizárólag e megállapodásnak a felmondása miatt azonban a munkáltató nem szüntetheti meg a munkavállaló munkaviszonyát.
A fenti szabályoktól kollektív szerződés kizárólag a munkavállaló javára térhet el.
[1] Mt. 91. § „Készenléti jellegű a munkakör, ha
a) a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy
b) a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.”