A cash flow-kimutatás elkészítése Copy

Cash flow-kimutatás elkészítése a beszámolóhoz

https://www.forum-media.hu/upload/email_penzugyes_csomag.png

A vállalkozás pénzügyi helyzetének megítélése során az elemzések három fő irányt érintenek:

  • a hosszú lejáratú fizető- és hitelképesség – az adósságállomány,
  • a rövid lejáratú fizető- és hitelképesség – a likviditás,
  • a pénzáramok – a cash flow

alakulásának vizsgálatát.

A cash flow – általánosan elfogadott értelmezés szerint – nem más, mint pénzforrások képződésének és felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt. A cash flow értéke megegyezik a pénzbevételek és a pénzkiadások különbségével, végső soron tehát a pénzeszközök állományváltozását jelzi.

A vállalkozások pénzfolyamatainak, egy időtartamon belüli pénzáramlásainak vizsgálatát, elemzését különböző kimutatások készítésével végezhetjük el. A nemzetközi számviteli irodalomban két irányzat alakult ki: 

  • A német számviteli irodalomban azt kívánták bemutatni, hogy miből származott, mi az eredete a vállalkozás által használt pénznek, valamint a megszerzett pénzt a gazdálkodás során mire használták fel. Ennek bemutatására az ún. tőkeforgalmi kimutatást készítették, készítik el.
  • Az angolszász irodalom alapján kezdetben az ún. forgótőke-kimutatást készítették el, amely elsősorban a forgóeszközöket és forgóeszközök finanszírozását mutatta be. Ez a szemlélet nem volt alkalmas a vállalkozás egészének értékelésére, ezért háttérbe szorult, és helyét a cash flow-kimutatás vette át. Ez a kimutatás az elért pénzbevételek és végleges pénzkiadások folyamatainak bemutatására alkalmas összesítés (cash flow-kimutatás).

Az elsődleges cél, hogy információt szolgáltasson egy adott vállalkozáshoz, adott időszakban befolyó és onnan kiáramló pénzeszközökről. Ez egyfajta teljesítménymutató is, aminek függetlennek kell lennie a vállalkozás profiljától. 

Érdektelen tehát, hogy termelő vállalatról vagy éppen pénzintézetről beszélünk. A vállalkozás működéséhez pénzeszközökre mindig szükség van. Ez ugyanis egy olyan befektetés, amelynek várható hozama nagyon alacsony, és minden egyéb feltétel változatlansága esetén a cégek javíthatnának nyereségességükön, ha kevés vagy semmilyen pénzeszközzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel nem rendelkeznének. Ez azonban a gyakorlatban szinte lehetetlen, a különböző tranzakciók lebonyolításához szinte mindig szükség van valamilyen pénzmennyiségre. A vállalkozások különböző célokból tartanak készpénzt vagy készpénz-helyettesítő eszközöket. Ezek lehetnek tranzakciós célok, óvatosságból, spekulációs célra (kedvező beszerzési lehetőségek kihasználása), de lehet, hogy szerződéses kötelezettség írja elő (finanszírozó bank követelménye).

A fentiekben tárgyalt pénzkészletről persze leginkább a pénztáros és a bankszámlát könyvelő munkatárs tudna információt nyújtani, mivel eleve ezzel a feladattal bízták meg őket, azaz vételezzék be a készpénzt, és fizessenek a megadott utalványozásokra, vagy könyveljék a beérkezett pénzeket és a kifizetett pénzeket a bankszámláról. Az ő általuk nyújtható információ azonban meglehetősen egyoldalú, jellemzően a pénz mennyiségére korlátozódik, és nem vonható le belőle különösebb következtetés azon kívül, hogy a következő időszakra elegendő lesz-e a rendelkezésre álló pénzmennyiség. Nem alkalmas a beszámolót készítő számára, de nem lenne alkalmas a beszámolót olvasó számára sem ez a fajta információ.

A cash flow adatbázisa

Adatbázis, Kék, Sql, Kiszolgáló, Tárolás, Hálózati

Miután beszámolási kérdésekről van szó, fontos tisztázni a cash flow adatbázisát is. 

Ez jelenleg a számviteli adatokra épül, figyelembe véve azok közgazdaságtani eltérő tartalmi megítélését is. Másodlagos célnak tekinthető a pénz ki- és beáramlásának a szükség szerinti továbbrészletezése, miszerint azt is tudni kellene, hogy milyen a vállalkozás befektetési és finanszírozási tevékenysége. Ezeknek az információknak orientálnia kell a befektetőket, hitelezőket a következő főbb kérdésekben:

1.    Tud-e majd a vállalkozás pozitív cash flow-t produkálni? 

2.    Eleget tud-e tenni kötelezettségeinek, és tud-e osztalékot fizetni? 

3.    A bevételek és ráfordítások, valamint a pénzeszköz-beáramlás és -kifizetés közötti eltéréseket mi okozza? 

4.    A vállalkozás befektetési és finanszírozási tevékenységének pénzeszköz és nem pénzeszköz aspektusait is be kellene mutatni. 

A kérdést meglehetősen hasonló szempontból közelíti az IAS 7 standard is. A hatókör és a cash flow-információ előnyei részben a következők:

1.    A pénzügyi kimutatás felhasználói számára érdekes, hogyan termeli és használja fel a gazdálkodó a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket.  

2.    Lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy értékeljék a vállalkozás nettó eszközeiben bekövetkezett változásokat, a vállalkozás pénzügyi szerkezetét (ideértve a likviditást és tartós fizetőképességet). 

3.    Biztosítja a cash flow-k összegeinek és időbeli ütemezésének a változó körülményekhez és lehetőségekhez történő alkalmazkodás érdekében a befolyásolási képességet. 

4.    Lehetővé teszi a felhasználók számára a különböző gazdálkodók jövőbeni cash flow-i jelenértékének felmérését és összehasonlíthatóságát. 

Világos, hogy a fenti felvetések tovább folytathatók annak függvényében, hogy milyen egyéb (a beszámoltatáson kívüli) területeken kívánjuk hasznosítani a cash flow-t. Ilyenek lehetnek például a következők: 

1.    A vállalat értékteremtő képességének meghatározása  

2.    Likviditás tervezése 

3.    Utólagos elemzések lefolytatása 

4.    A vállalkozás növekedésének, terjeszkedésének mik lehetnek a forrásai? 

5.    Stb. 

A cash flow a Számviteli törvény szerint nem önálló része a beszámolónak, hanem a kiegészítő mellékletben kell elhelyezni. A befektetési és a finanszírozási cash flow-t direkt módszerrel lehet összeállítani. Mindez azt jelenti, hogy nem lehet összeállítani ezt a kimutatást csak a mérleg és az eredménykimutatás adataiból, szükség van a részletező nyilvántartásokra.

Direkt és indirekt cash flow

Az összeállítás során követendő eljárások a direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) módszerek alkalmazására építenek. 

Direkt (közvetlen) módszer 

A direkt módszerrel összeállított cash flow-kimutatás több információt szolgáltat a vállalkozásról, ezáltal könnyebben értelmezhető, előrejelzésre, elemzésre jobban használható. Pénzügyi tervezés során rövid távú előrejelzésre ez a típusú kimutatás jobban használható, ugyanis a pénzügyi helyzet rövid távú elemzéséhez általában részletesebb adatokra van szükség. A direkt módszer elméleti adatbázisa az eredménykimutatás lenne, de az ott lévő adatok alapján nem állítható össze pontos cash flow-kimutatás, tekintettel arra, hogy nem mutatják jól, vagy egyáltalán nem mutatják az eredménykimutatás tételei a tényleges pénzmozgásokat. A direkt módszerrel a bruttó készpénzbevételek és a bruttó készpénzkifizetések főbb kategóriáit mutatja be az adott kimutatás. A direkt módszer alapján a bruttó pénzbevételek és bruttó pénzkifizetések főbb kategóriáiról szóló információkat kaphatunk:

a)    a gazdálkodó számviteli nyilvántartásaiból; vagy

b)    az árbevételeknek, az értékesítés önköltségének (pénzintézet esetén a kamat- és kamat jellegű bevételeknek, valamint a kamat- és kamat jellegű ráfordításoknak) és az eredménykimutatás egyéb tételeinek módosításával:

  • az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és kötelezettségekben történt változásokkal;
  • egyéb nem készpénz tételekkel; valamint
  • egyéb olyan tételekkel, amelyekhez kapcsolódnak pénzhatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k.

Indirekt (közvetett) módszer 

Az indirekt cash flow abból a szempontból több információt szolgáltat, hogy megmutatja az eredmény és a működési cash flow közötti eltérést. A közvetett cash flow-kimutatás összevont adatokat tartalmaz, így elsősorban hosszabb távú előrejelzésekre alkalmas, ahol a változások irányvonalának meghatározása a cél. Az indirekt módszer, amellyel a nettó nyereséget vagy veszteséget módosítják a nem készpénz jellegű tranzakciók hatásaival, a múltbeli vagy jövőbeni működési pénzbevételek vagy -kifizetések aktív vagy passzív időbeli elhatárolásaival és a befektetési vagy finanszírozási cash flow-val kapcsolatos bevételi vagy kiadási tételekkel. A közvetett módszer esetén a folyamatos működésből származó pénzeszközök meghatározásánál az eredménykimutatás adózott eredmény kategóriájából indul ki, és felsorol minden olyan korrekciót, amely ahhoz szükséges, hogy a teljesítményszemléletű, számviteli elven alapuló eredménytől eljussunk a pénzforgalmi folyamatokhoz. Az indirekt módszerrel a működési tevékenységekből származó nettó cash flow-t a nettó nyereségnek vagy veszteségnek az alábbiak hatásaival történő módosításával határozzák meg:

a)    az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és kötelezettségekben történt változások;

b)    nem készpénz tételek, mint például az értékcsökkenés, a céltartalékok, a halasztott adók, a nem realizált árfolyamnyereségek és -veszteségek, társult vállalkozások fel nem osztott nyeresége, kisebbségi részesedések; és

c)    minden egyéb olyan tétel, amelyhez kapcsolódnak pénzhatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k.

A teljesítményszemléletű számvitelben a vevői kiegyenlítéstől függetlenül az értékesítést abban az időszakban számolják el teljesítményként, amikor a termékeket a vevő rendelkezésére bocsátják, és a szolgáltatásokat teljesítik. A teljesítmények realizálása érdekében felmerült költségek az időszak ráfordításait képezik, függetlenül a pénzkifizetés időpontjától. A teljesítmények és azok realizálása érdekében felmerült ráfordítások bekerülési értékének különbsége az időszak realizált eredményét adja, amely megfelel az adózás utáni eredmény kategóriájának.

Az adózás utáni eredményből történő kiindulás tulajdonképpen azt jelenti, hogy az eredménykimutatásban meghatározott adott időszaki adózás utáni eredmény megegyezik az időszak pénzbevételeinek és kiadásainak különbségével – tehát a reálfolyamatok egybeesnek a pénzfolyamatokkal. Minden olyan esetben, amikor azok elválnak egymástól, korrekciós elemző tételt kell elszámolni. A folyamatos működésből származó nettó pénzáram meghatározása három lépésben történik.

1.    lépés

A pénzeszközök állományváltozásának megállapításához elsőként az amortizáció összegével ki kell egészíteni az adózott eredményt. Ugyanis az amortizáció az adózott eredmény számításánál mint az adott időszak ráfordítása korábban levonásra kerül a teljesítményekből, de ugyanakkor az időszakban nem jelent pénzfelhasználást. Az adózott eredmény amortizációval megnövelt összege általánosan elfogadott becslése a pénzáramlásnak.

2.    lépés 

Az adózott eredmény, olyan ráfordítási és bevételi tételekkel kerül korrekcióra, amely az adott időszakban nem jár együtt pénzkifizetéssel vagy pénzbefolyással.

A céltartalékok időszaki felhasználásán felüli képzése, az elszámolt értékvesztések, a befektetett eszközök értékesítéséből származó veszteség, a nem realizált árfolyamveszteség az adózott eredményt növelő korrekciós tételeket jelentenek.

A céltartalékok az adott időszaki képzésén felüli felhasználása, az elszámolt értékvesztések visszaírása, a befektetett eszközök értékesítéséből származó nyereség az adózott eredményt csökkentő korrekciós tételek. A Nemzetközi Számviteli Standardok (IAS/IFRS) megengedik a nem realizált árfolyamnyereség elszámolását is, ilyen módon a nem realizált árfolyamnyereség is szerepelhet a csökkentő korrekciós tételek között. Nemzetközi gyakorlatban a halasztott nyereségadó-kötelezettség miatti korrekció is szerepel az adózás utáni eredménymódosító tételei között.

3.    lépés

A mérlegegyenlőségből az előzőekben meghatározott összefüggések alapján a rövid lejáratú kötelezettségek növekedéseit, a készletek, a vevők és a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírok állományában bekövetkezett csökkenéseket a folyamatos működésből származó pénzeszközök forrásaként mutatjuk ki.

A rövid lejáratú kötelezettségek csökkenéseit, a készletek, a vevők és a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírok állománynövekedéseit pedig az időszaki pénzeszközállomány felhasználásaként vesszük számba.

A cash flow-kimutatás alapsémája és összeállításának lehetőségei

A fő elvek

A kimutatás összeállítása során a pénzáramlások bruttó elszámolásának elvét, az összehasonlíthatóság, következetesség elvét, valamint a lényegesség elvét figyelembe kell venni. A CF alapsémáját az alábbi leegyszerűsített ábra mutatja

1

A CF alapsémája

A pénzeszközök változásai

A pénzeszközök változásai (D) összege megegyezik az időszak végi és időszak eleji pénzkészlet különbségével.

Az indirekt módszernél bemutatott cash flow-értékek a vagyonrészek állományváltozásából következnek, azaz a záró egyenlegek és a nyitó egyenlegek különbségeként számítjuk. 

A direkt módszernél viszont a forgalmakból kell kiindulni, és ki kell részletezni a növekedéseket és a csökkenéseket. Mindezt nézzük meg egy egyszerű számszaki példán keresztül. (Természetesen a forgalmi adatok nem határozhatók meg mindig a cash flow szerinti bontásban egy főkönyvi számláról, ilyenkor kell az analitikákból kiegészítő információkat szerezni, vagy a könyvvezetést kell tovább tagolni.)  

A direkt és az indirekt módszer összefüggése

A módszerek különbözőségéből adódóan a direkt levezetés részletesebb információ igényű, és ezt az információ igényt nem könnyű a számviteli nyilvántartások további részletes feldolgozása nélkül biztosítani. Fontos kérdés, hogy a plusz munkaráfordítás megéri-e?

A direkt módszer ebből következően a cash flow-előrejelzéseknél is hatékonyabb megoldásnak bizonyul, mint az összevont adatokat bemutató indirekt levezetés. A számszaki végeredménynek azonban azonosnak kell lennie. 

Pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek

A pénzeszköz-egyenértékeseket inkább rövid lejáratú készpénz-kötelezettségek teljesítéséhez befektetési vagy egyéb célból tartják. Ahhoz, hogy egy befektetés pénzeszköz-egyenértékesnek minősüljön, könnyen, ismert összegű készpénzre válthatónak kell lennie. Ezért valamely befektetés rendszerint csak akkor minősül pénzeszköz-egyenértékesnek, ha rövid, mondjuk a megvásárlás dátumától számított legfeljebb három hónapon belüli lejáratú. A tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések nem lehetnek pénzeszköz-egyenértékesek, kivéve, ha tartalmukban pénzeszköz-egyenértékesek, mint például a lejárattól számított rövid időn belül, egy meghatározott visszaváltási nappal megvásárolt elsőbbségi részvények.

A bankoktól történő kölcsönfelvétel általában finanszírozási tevékenységnek minősül. Néhány országban azonban a felszólításra visszafizetendő folyószámlahitelek a gazdálkodó pénzgazdálkodásának szerves részét képezik. Ilyen körülmények között a folyószámlahitelek a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek részei. A bankokkal történt ilyenfajta megállapodásokat az jellemzi, hogy a banki egyenleg gyakran ingadozik a pozitív egyenleg és a folyószámla-túllépés között.

A cash flow nem tartalmazza a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket megtestesítő tételek közötti mozgásokat, mivel ezek az összetevők inkább a gazdálkodó pénzgazdálkodásának mint működési, befektetési és finanszírozási tevékenységeinek részét képezik. A pénzgazdálkodás magában foglalja a pénzfeleslegnek pénzeszköz-egyenértékesekbe történő befektetését.

Működési tevékenységek

A működési tevékenységből származó cash flow összege egy kulcsfontosságú jelzés arra, hogy milyen mértékben termelt a gazdálkodó tevékenysége során a kölcsönök visszafizetéséhez, a gazdálkodó működőképességének fenntartásához, osztalékok kifizetéséhez, valamint új befektetések létrehozásához külső finanszírozási források igénybevétele nélkül elegendő cash flow-t. A múltbeli működési cash flow egyes összetevőiről szóló információ egyéb információkkal együtt felhasználható a jövőbeni működési cash flow előrejelzéséhez.

A működési tevékenységből származó cash flow elsősorban a gazdálkodó fő bevételtermelő tevékenységéből származik. Ezért általában azon tranzakciók és egyéb események eredményeképpen jön létre, amelyek befolyásolják a nettó nyereséget vagy veszteséget. Működési tevékenységből származó cash flow például:

a)    áruértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származó pénzbevételek;

a)    jogdíjakból, díjakból, jutalékokból és egyéb bevételből származó pénzbevételek;

a)    áruszállítóknak és szolgáltatásnyújtóknak történő pénzkifizetések;

a)    alkalmazottak számára és nevében történő kifizetések;

a)    biztosítótársaságok díjbevételekkel és kárigényekkel, évjáradékokkal és egyéb biztosításikötvény-juttatásokkal kapcsolatos pénzbevételei és -kifizetései;

a)    nyereségadókkal kapcsolatos pénzkifizetések vagy visszatérítések, kivéve, ha azok kifejezetten finanszírozási és befektetési tevékenységhez kapcsolódnak; és

a)    az üzletkötési vagy kereskedési célból kötött szerződésekből származó pénzbevételek és -kifizetések.

Néhány tranzakció, mint például egy üzem értékesítése, olyan nyereséggel vagy veszteséggel járhat, amelyet a nettó nyereség vagy veszteség meghatározásánál vesznek figyelembe. Ugyanakkor az ilyen tranzakciókból származó cash flow-k befektetési tevékenységből származó cash flow-k.

A gazdálkodó tarthat értékpapírokat és kölcsönöket forgatási vagy kereskedési célból, mely esetben ezek hasonlóak a kifejezetten továbbértékesítés céljából megszerzett készlethez. Ezért a forgatási vagy kereskedési célú értékpapírok megvásárlásából és eladásából származó cash flow szokásos vállalkozási tevékenységnek minősül. Hasonlóképpen a pénzintézetek által nyújtott készpénzelőlegek és -kölcsönök nyújtása is általában működési tevékenységnek minősülnek, mivel ezek az adott gazdálkodó fő bevételtermelő tevékenységei közé tartoznak.

Befektetési tevékenységek

A befektetési tevékenységből származó cash flow elkülönített közzététele fontos, mivel a cash flow képviseli azt, hogy milyen mértékben kapcsolódtak a kiadások jövőbeni jövedelemgenerálást és cash flow-képzést szolgáló erőforrások beszerzéséhez. 

Befektetési tevékenységből származó cash flow például:

a)    pénzkifizetések ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális javak, és egyéb hosszú lejáratú eszközök megszerzése érdekében. Az ilyen kifizetések közé tartoznak az aktivált fejlesztési költségekhez és a saját kivitelezésben készült ingatlanokhoz, gépekhez és berendezésekhez kapcsolódó kifizetések;

b)    pénzbevételek az ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális javak és egyéb hosszú lejáratú eszközök eladásából;

c)    pénzkifizetések egyéb gazdálkodók tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásban lévő érdekeltségeknek a megszerzése érdekében (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó kifizetések kivételével);

d)    pénzbevételek egyéb gazdálkodók tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásokban lévő érdekeltségeknek az eladásából (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó bevételek kivételével);

e)    egyéb feleknek nyújtott pénzelőlegek és -kölcsönök (a pénzintézetek által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);

f)    pénzbevételek egyéb feleknek nyújtott előlegek és kölcsönök visszafizetéséből (a pénzintézetek által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);

g)    futures szerződésekre, forward szerződésekre, opciós szerződésekre és swap szerződésekre vonatkozó pénzkifizetések, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a kifizetések pénzügyi tevékenységnek minősülnek; és

h)    futures szerződésekből vonatkozó, forward szerződésekből, opciós szerződésekből és swap szerződésekből származó pénzbevételek, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a bevételek pénzügyi tevékenységnek minősülnek.

Ha egy szerződést egy azonosítható pozíció fedezeti ügyleteként számolnak el, a szerződéshez kapcsolódó cash flow-t a fedezett pozíció cash flow-jával azonos módon kell besorolni.

Finanszírozási tevékenységek

A finanszírozási tevékenységből származó cash flow elkülönített közzététele fontos, mert felhasználható a gazdálkodónak tőkét nyújtók által támasztott jövőbeni cash flow igényének előrejelzésére.

Finanszírozási tevékenységből származó cash flow például:

a)    részvények vagy egyéb tőkeinstrumentumok kibocsátásából származó pénzbevételek;

b)    tulajdonosoknak történt kifizetések a gazdálkodó részvényeinek megszerzésére vagy visszavásárlására;

c)    adóslevelek, kölcsönök, kötelezvények, kötvények, jelzáloglevelek és egyéb rövid vagy hosszú lejáratú kölcsönök kibocsátásából származó pénzbevételek;

d)    kölcsönvett összegek visszafizetése; és

e)    a lízingbevevő által a pénzügyi lízingre vonatkozóan fennálló kötelezettség csökkentésére befizetett pénzösszeg.

A cash flow-kimutatás szabályozása a számviteli törvényben

2

A cash flow-kimutatás szabályozása a számviteli törvényben

Forrás: Veit J.: A számviteli adatokra épülő cash flow-kimutatások összeállításának elméleti és gyakorlati problémái. Ph.D. disszertáció, 2005.

A számviteli törvényben rögzített cash flow-séma

A teljesség igénye nélkül az alábbi korrekciós tételekkel és azok magyarázatával szolgálunk. A számviteli törvény előírása alapján a cash flow-kimutatás – az adózás előtti eredményből kiindulva részben indirekt, részben direkt módon levezetve – állapítja meg a pénzeszközváltozást. 

A működési cash flow meghatározása során az adózás előtti eredmény korrigálásra kerül mindazokkal a tételekkel, melyek nem eredményeztek pénzeszközváltozást.

(2)–(3) sorok: Az elszámolt amortizáció (terv szerinti és terven felüli egyaránt) nem eredményez pénzeszközváltozást, de a tárgyévi eredményre csökkentő hatású. Az elszámolt értékvesztés az előző logikából kiindulva sem okoz pénzeszköz-csökkenést. Így, e címen elszámolt tételek összegével az adózás előtti eredményt növelni kell (+). Az értékvesztés visszaírása sem jelent bevételt a társaságnak, ugyanakkor a tárgyévi eredményt növeli. Korrekciós tételként csökkenteni kell (–).

(4) sor: A képzett céltartalék nagysága (mivel az egyéb ráfordítások között kell elszámolni) az adózás előtti eredményt csökkenti. A korrekció során a képzett céltartalék összegével növelni kell az adózás előtti eredményt, a feloldott céltartalék összegével viszont csökkenteni kell, mert bevételt nem eredményezett. Természetesen ugyanez az eredmény érhető el a képzett céltartalék és a feloldott céltartalék különbségével.

(5) sor: Amennyiben a befektetett eszközök eladási ára és a könyv szerinti értéke közötti különbség nyereség, akkor negatív előjellel, ha veszteség, akkor pozitív előjellel kell módosítani az adózás előtti eredményt.

(6) sor: A szállítói kötelezettség állományának a változása mint korrekciós tételnek a megállapítása igen bonyolult és összetett feladat. Ebben a korrekciós tételben figyelmen kívül kell hagyni a fináncváltó miatti tartozást, a pénzkölcsön miatti tartozást, valamint a kapcsolt és egyéb részesedési viszonyban lévő vállalatokkal szembeni pénztartozást. A szállítók állományának a növekedése pénzkiadás-csökkenést jelent, állományuk csökkenése pénzkiadás-növekedést eredményez. Abban az esetben, ha a szállítók állománya növekedik, pozitív előjellel, amennyiben csökken, negatív előjellel kell számításba venni.

(7) sor: Az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek változása sorban kell kimutatni a vevőktől kapott előleget, a váltótartozásokat és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek állományának a változását. E tételek állományának növekedését pozitív előjellel, állományának csökkenését negatív előjellel kell figyelembe venni. A pénztartozásból keletkezett tartozások (fináncváltó, kölcsön- és hiteltartozások) a finanszírozási cash flow-n belül kerülnek kimutatásra.

(8) sor: A bevételek passzív időbeli elhatárolása olyan pénzbevételt jelent, mely csak a következő időszak(ok)ban jelenik meg bevételként. A passziválás a (ár)bevételeket csökkenti, így csak a mérlegből állapítható meg. A bevételek állományának a növekedését negatív előjellel, csökkenését pozitív előjellel kell figyelembe venni. A költségek (ráfordítások) passzív időbeli elhatárolása éppen ellentétel az előbbi példával. A halasztott bevételek passzív időbeli elhatárolásának növekedésekor csak pénzeszköz-növekedés állhat fenn, így negatív előjellel kell figyelembe venni.

(9)-(10) sorok: A vevőkövetelés változása mélyebb vizsgálatot igényel. A növekedés nem feltétlenül pénzmozgáshoz kapcsolható, de a csökkenése sem pénzeszköz csökkenésének az eredménye. Egy követelés csökkenése összefüggésbe hozható pénzeszköz-növekedéssel, értékvesztéssel, hitelezési veszteséggel, egyéb okokkal. De az előbbi szempontok egyszer már figyelembe lettek véve a 2-3-as sorokban. Összességében a követelések és a forgóeszközök állományának a növekedését negatív előjellel, míg csökkenésüket pozitív előjellel kell figyelembe venni a működési cash flow összeállítása során. Sajátos a helyzet a visszavásárolt üzletrészek, saját részvények esetén. Ezen értékpapírok visszavásárlása (azaz állományának a növekedése) pénzeszköz-csökkenést eredményez, állományának csökkenése nem feltétlenül jelent pénzeszköz-növekedést. Be lehet vonni ezen értékpapírokat a rendkívüli tételek körének az érintésével, valamint a tőkelevonás elszámolásával. Így az ilyen gazdasági események véglegesen a finanszírozási cash flow soraiban jelennek meg.

(11) sor: Az aktív időbeli elhatárolások a passzív időbeli elhatárolások változásához hasonlóan kerülnek elszámolásra. A bevételek aktív időbeli elhatárolásának a képzése olyan bevétel-elszámolást jelent, amely ténylegesen csak a következő időszakban kerül realizálásra. A bevételek aktív időbeli elhatárolásának csökkenése pénzeszköz állományának a növekedését eredményezi. Így az állományának a növekedését negatív előjellel, csökkenését pozitív előjellel kell figyelembe venni.


A költségek (ráfordítások) időbeli elhatárolásának a növekedése olyan tényleges pénzkiadást jelent, amely költségként (ráfordításként) csak a jövőben számolható el. A költségek (ráfordítások) időbeli elhatárolásának a csökkenése az előző időszakban jelent(ett) pénzkiadást, tárgyévben csak költség, ráfordítás felhasználásának tekinthető. A halasztott ráfordítások időbeli elhatárolásának növekedése és csökkenése pénzsemleges folyamat.

(13) sor: A fizetett (fizetendő) osztalék, részesedés sorban az adott időszak után fizetett (fizetendő, a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált) osztalék, részesedés és a kamatozó részvények után fizetett (fizetendő) kamat összegét kell kimutatni. 

(14)-(15) sorok: A befektetett eszközök (immateriális javak, tárgyi eszközök, pénzügyi eszközök) eladásának és beszerzésének a különbsége. Külön megemlítést érdemel a tárgyi eszközök állományának a növekedése. Ez történhet beszerzésből, a beszerzést követő aktiválásból, apportból, ajándékozásból, többletből, cseréből stb. Csökkenés lehet értékesítésből, átsorolásból, speciális átadásokból. 

(17) sor: Részvénykibocsátás, tőkebevonás során ténylegesen befolyt összeget itt kell feltüntetni. Abban az esetben, ha apport is megvalósult, úgy azt figyelmen kívül kell hagyni.

(18) sor: Az adott időszakban rövid és hosszú lejáratú kötvények és más hitelezési viszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásának során befolyt pénzösszeget kell figyelembe venni.

(19) sor: Az adott időszakban felvett hitel és kölcsönből befolyt pénzbevételt kell kimutatni.

(20) sor: A „Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök, elhelyezett bankbetétek törlesztése, megszüntetése, beváltása” soron a hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök, illetve elhelyezett bankbetétek adott időszakban való törlesztéséből, illetve beváltásából, megszüntetéséből befolyt pénzösszeget kell kimutatni. 

(21) sor: A „Véglegesen kapott pénzeszközök” soron az adott időszakban jogszabály alapján, a tőke-, illetve eredménytartalék javára véglegesen vagy az eredmény javára fejlesztési célból kapott (befolyt) pénzösszeget kell kimutatni. 

(22) sor: A „Részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás)” soron az adott időszakban jegyzett tőke leszállítása miatt a tulajdonosok részére kifizetett pénzösszeget kell kimutatni, valamint a bevont saját részvény, üzletrész névértékét. 

(23) sor: A „Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok visszafizetése” soron a kibocsátott kötvények és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok adott időszakban beváltott, törlesztett összegét kell kimutatni. 

(24) sor: A „Hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetése” soron az igénybe vett hitel, kölcsön adott időszakban törlesztett összegét kell kimutatni.

(25) sor: A „Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök, elhelyezett bankbetétek” soron az adott időszakban hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök, elhelyezett bankbetétek összegét kell kimutatni.

(26) sor: A „Véglegesen átadott pénzeszközök” soron az adott időszakban, jogszabály alapján, a tőke-, illetve eredménytartalékot vagy az eredmény terhére véglegesen átadott pénzeszközöket kell kimutatni.

I.Szokásos tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Működési cash flow 1-13)
1.Adózás előtti eredmény±
2.Elszámolt amortizáció+
3.Elszámolt értékvesztés és visszaírás±
4.Céltartalék-képzés és -felhasználás különbözete±
5.Befektetett eszközök értékesítésének eredménye±
6.Szállítói kötelezettség változása±
7.Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása±
8.Passzív időbeli elhatárolások változása±
9.Vevőkövetelés változása±
10.Forgóeszközök (vevőkövetelés és pénzeszköz nélkül) változása±
11.Aktív időbeli elhatárolások változása±
12.Fizetett, fizetendő adó (nyereség után)
13.Fizetett, fizetendő osztalék, részesedés
II.Befektetési tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Befektetési cash flow 14-16)
14.Befektetett eszközök beszerzése
15.Befektetett eszközök eladása+
16.Kapott osztalék, részesedés+
III.Pénzügyi műveletekből származó pénzeszközváltozás (Finanszírozási cash flow 17-27)
17.Részvénykibocsátás, tőkebevonás bevétele+
18.Kötvény, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának bevétele+
19.Hitel és kölcsön felvétele+
20.Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése, megszüntetése, beváltása+
21.Véglegesen kapott pénzeszköz+
22.Részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás)
23.Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapír visszafizetése
24.Hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetése
25.Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek
26.Véglegesen átadott pénzeszköz
27.Alapítókkal szembeni, illetve egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek változása±
IV.Pénzeszköz változása (I., II., III. sorok)±