A felmondás indokolása határozott idejű munkaviszony esetén

Míg az 1992. évi Mt. szerint a határozott idejű munkaviszonyban nem lehetett rendes felmondással élni, az Mt. alapján erre szűk körben mindkét félnek lehetősége van.

Határozott idejű munkaviszony munkáltatói felmondása

A munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással három indokból szüntetheti meg:

  1. a felszámolási vagy csődeljárás tartama alatt,
  2. a munkavállaló képességére alapított okból,
  3. ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik [Mt. 66. § (8) bek.].

A felszámolási vagy csődeljárásra való hivatkozás esetén a felmondás tényénél fogva okszerű. Maga a törvény ítéli ugyanis ezt a helyzetet olyannak, amely szükségessé teheti a felmondás indokolását.

A munkavállaló képességeire való hivatkozásnál a jogszerűségi mérce megegyezik a határozatlan idejű munkaviszonynál kifejtettekkel.

A harmadik lehetséges indoknál olyan okra kell hivatkozni, amely mellett a munkaviszony objektíve nem tartható fenn, és amely a munkáltató érdekkörén kívül esik. A megfogalmazás hasonlít az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás b) pont szerinti indokára (a másik fél egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi). Ebben az esetben azonban nem a másik fél magatartása lehetetleníti el a munkaviszonyt, hanem a feleken kívül álló, elháríthatatlan ok. Ilyen eset például, ha a munkáltató telephelye leég, vagy az üzem megsemmisül. Ha a másik fél tanúsítana „ellehetetlenítő” magatartást, határozott idejű munkaviszonyban sincs akadálya az Mt. 78. §-a szerinti azonnali hatályú felmondásnak.