A kockázatértékelések fajtái

Látni kell, hogy az anyagokra többféle kockázatértékelés volt, illetve van.

1. A tagállamok által végzett kockázatértékelés A kémiai biztonsági EU előírások kezdetén (a hetvenes években) az EINECS anyagokat (több, mint százezer) mindenki szabadon forgalmazhatta. A nemzeti hatóságoknak kellett (volna) a kiválasztott anyagokra kockázatértékelést készíteni megadott séma szerint. Csak 142 anyagra születtek meg ezek az anyagonként többszáz oldalas dokumentumok:

https://echa.europa.eu/information-on-chemicals/information-from-existing-substances-regulation

Ez az értékelés gyakorlatilag minden végpontot, a környezetit is tartalmazta.

2. A REACH-ben előírt, regisztrálók általi kockázatértékelés. Pont ezért jött a REACH, hogy felgyorsítsák ezt a kockázatértékelést. Áthárították a feladatot az anyagok életciklusának elején álló szereplőkre, akik gyártják vagy importálják az anyagokat, tehát a regisztrálókra. Kötelezték őket a REACH rendeletben, hogy adjanak be a regisztrációval együtt (ha 10 t/év feletti a gyártott/importált mennyiségük) egy kémiai biztonsági értékelést. Ezt készíthették közösen, vagy egyedileg is. Hasonlóan a többi kockázatértékeléshez, ez is két lépéssorozatból áll:

  • az összegyűjtött/elvégzett veszélyességi információk/mérések alapján az anyag veszélyességi besorolásából, és annak megállapításából, hogy az egyes egészségi, illetve környezeti végpontokra mekkora a még elfogadható kockázatú expozíció (DNEL illetve PNEC értékek). Újdonságként PBT és vPvB értékelést is kell végezni
  • Amennyiben az anyag veszélyes (vagy PBT, vPvB), akkor a jellemző, un. azonosított felhasználási kategóriákra becsülni kell a tényleges expozíciót és meg kell adni a kockázatértékelési arányt, az első két lépésben kapott értékek arányát (a másodikat osztva az elsővel). Ha a tényleges expozíció kisebb, mint az elfogadható kockázatú (az arány kisebb, mint egy), akkor ez a felhasználás lesz azonosított (elfogadható kockázatú). Ha nem, akkor intézkedésekkel kell ezt elérni, vagy nem lesz ez a felhasználás azonosított.

Látható, hogy ebben az esetben a kockázatértékelést a gyártó/importőr (akik regisztrálnak) végzi el a szállítói lánc elején, a közbenső tagok (ahol expozíció van) és a végfelhasználók kötelessége a REACH V. címe szerint, hogy ezt tanulmányozzák és betartsák. Az információt ehhez a kémiai biztonsági értékelés második lépését leíró expozíciós forgatókönyvben kapják meg (az adatlap mellékleteként).

Amennyiben egy felhasználó megkapta ezt a forgatókönyvet (és a regisztrációs számot) és annak tanulmányozásából kiderül, hogy a saját felhasználása nem azonosított, akkor saját kockázatértékelést kell végeznie a REACH XII. melléklete szerint egy éven belül. Ezt nem kell beadni sehova, de a tényt fél éven belül az Ügynökségnek jeleznie kell és a hatóság kérheti. Erről további részleteket a Munkahelyi kockázatértékelés részletei c. mellékletben ismerhetünk meg.

3. A munkáltató által végzett kockázatértékelés Régóta előírás volt a munkavédelmi irányelvben (és ezért a munkavédelmi törvényünkben) valamint a kémia biztonsági törvényben (és a 25/2000 EüM-SzCsM rendeletben, majd annak új kiadásában, az 5/2020 ITM rendeletben) a kockázatértékelés/becslés követelménye. Született erre segédlet, de konkrét végrehajtási javaslatot az sem tartalmaz.

http://www.ommf.gov.hu/index.html?akt_menu=221

Ebben az esetben a kockázatértékelést a (vég)felhasználónak kell elvégeznie (a munkáltatónak, ahol az anyaggal dolgoznak) és ez gyakorlatilag csak az inhalációra jelenthet mennyiségi értékelést, hiszen az 5/2020 ITM rendeletben csak arra vannak elfogadott határértékek 302 CAS számmal és 17 csoportnévvel azonosított anyagra. Persze, amint később látni fogjuk, a regisztrálók által szolgáltatatott adatok lehetőséget nyújtanak mind az elfogadható határértékkel rendelkező anyagok számának igen jelentős növelésére (a DNEL és PNEC értékek felhasználásával), illetve a végpontok számának kiterjesztésére mind az egészség-, mind a környezetvédelem területén.

4. A vállalkozás által havária esetére végzett kockázatértékelés Végül szintén a (vég)felhasználónak kell elvégeznie a katasztrófavédelmi törvény által előírt kockázatértékeléseket, melyeket bizonyos különösen veszélyes anyagoknak a végrehajtási rendeletben megadottaknál nagyobb mennyiségű tárolása vált ki. Ez leginkább a létrejövő haváriaesetek kockázatát vizsgálja a munkahelyek környezetében. Természetesen ilyen típusú kockázatértékelést azoknak a vállalkozásoknak is kell végezniük, melyek nem tartoznak még az alsó küszöbérték alatti üzemkategóriába sem.