Cash flow a nemzetközi gyakorlatban Copy

Bevezető

A vállalkozások pénzfolyamatainak, egy időtartamon belüli pénzáramlásainak vizsgálatát, elemzését különböző kimutatások készítésével végezhetjük el. A nemzetközi számviteli irodalomban két irányzat alakult ki: 

• A német számviteli irodalomban azt kívánták bemutatni, hogy miből származott, mi az eredete a vállalkozás által használt pénznek, valamint a megszerzett pénzt a gazdálkodás során mire használták fel. Ennek bemutatására az un. tőkeforgalmi kimutatást készítették, készítik el.
• Az angolszász irodalom alapján kezdetben az un. forgótőke kimutatást készítették el, amely elsősorban a forgóeszközök és forgóeszközök finanszírozását mutatta be. Ez a szemlélet nem volt alkalmas a vállalkozás egészének értékelésére, ezért háttérbe szorult és helyét a cash-flow kimutatás vette át. Ez a kimutatás az elért pénzbevételek és végleges pénzkiadások folyamatainak bemutatására alkalmas összesítés (Cash-flow kimutatás).

Az elsődleges cél, hogy információt szolgáltasson egy adott vállalkozáshoz, adott időszakban befolyó és onnan kiáramló pénzeszközökről. Ez egyfajta teljesítménymutató is, aminek függetlennek kell lennie a vállalkozás profiljától. Érdektelen tehát, hogy termelő vállalatról, vagy éppen pénzintézetről beszélünk. A vállalkozás működéséhez pénzeszközökre mindig szükség van. Ez ugyanis egy olyan befektetés, amelynek várható hozama nagyon alacsony, és minden egyéb feltétel változatlansága esetén a cégek javíthatnának nyereségességükön, ha kevés vagy semmilyen pénzeszközzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel nem rendelkeznének. Ez azonban a gyakorlatban szinte lehetetlen, a különböző tranzakciók lebonyolításához szinte mindig szükség van valamilyen pénzmennyiségre. A vállalkozások különböző célokból tartanak készpénzt, vagy készpénz-helyettesítő eszközöket. Ezek lehetnek tranzakciós célok, óvatosságból, spekulációs célra (kedvező beszerzési lehetőségek kihasználása), de lehet, hogy szerződéses kötelezettség írja elő (finanszírozó bank követelménye) 

A fentiekben tárgyalt pénzkészletről persze leginkább a pénztáros és a bankszámlát könyvelő munkatárs tudna információt nyújtani, mivel eleve ezzel a feladattal bízták meg őket, azaz vételezze be a készpénzt, és fizessen a megadott utalványozásokra, vagy könyvelje a beérkezett pénzeket és a kifizetett pénzeket a bankszámláról. Az ő általuk nyújtható információ azonban meglehetősen egyoldalú, jellemzően a pénz mennyiségére korlátozódik és nem vonható le belőle különösebb következtetés azon kívül, hogy a következő időszakra elegendő lesz e a rendelkezésre álló pénzmennyiség. Nem alkalmas a beszámolót készítő számára, de nem lenne alkalmas a beszámolót olvasó számára sem ez a fajta információ. Miután beszámolási kérdésekről van szó, fontos tisztázni a cash-flow adatbázisát is. Ez jelenleg a számviteli adatokra épül, figyelembe véve azok közgazdaságtani eltérő tartalmi megítélését is. Másodlagos célnak tekinthető a pénz ki- és beáramlásoknak a szükség szerinti továbbrészletezése, miszerint azt is tudni kellene, hogy milyen a vállalkozás befektetési és finanszírozási tevékenysége. Ezeknek az információknak orientálnia kell a befektetőket, hitelezőket a következő főbb kérdésekben: 

1. Tud-e majd a vállalkozás pozitív cash flow-t produkálni? 
2. Eleget tud-e tenni kötelezettségeinek, és tud-e osztalékot fizetni? 
3. A bevételek és ráfordítások, valamint a pénzeszköz beáramlás és- kifizetés közötti eltéréseket mi okozza? 
4. A vállalkozás befektetési és finanszírozási tevékenységének pénzeszköz- és nem pénzeszköz aspektusait is be kellene mutatni. 

Az IAS 7 standard

A kérdést meglehetősen hasonló szempontból közelíti az IAS 7 standard is. A hatókör és a cash flow információ előnyei részben a következőket írja:

1. A pénzügyi kimutatás felhasználói számára érdekes, hogyan termeli és használja fel a gazdálkodó a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket.  
2. Lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy értékeljék a vállalkozás nettó eszközeiben bekövetkezett változásokat, a vállalkozás pénzügyi szerkezetét (ideértve a likviditást és tartós fizetőképességet). 
3. Biztosítja a cash flow-k összegeinek és időbeli ütemezésének a változó körülményekhez és lehetőségekhez történő alkalmazkodás érdekében a befolyásolási képességet. 
4. Lehetővé teszi a felhasználók számára a különböző gazdálkodók jövőbeni cash flow-i jelenértékének felmérését és összehasonlíthatóságát. 

A cash flow hasznosítása a beszámoltatáson kívüli területeken

Világos, hogy a fenti felvetések tovább folytathatók annak függvényében, hogy milyen egyéb (a beszámoltatáson kívüli) területeken kívánjuk hasznosítani a cash flow-t. Ilyenek lehetnek például a következők: 

1. A vállalat értékteremtő képességének meghatározása.  
2. Likviditás tervezése. 
3. Utólagos elemzések lefolytatása. 
4. A vállalkozás növekedésének, terjeszkedésének mik lehetnek a forrásai? 

A fogalom szerint azokat a bevételeket és ráfordításokat kell figyelembe venni a kimutatásban, amelyek az adott időszakban pénzügyileg is rendezésre kerültek. Készpénznek az a pénzeszköz tekinthető, amely rövid időn belül szabadon felhasználható, azaz rendelkezésre áll. Ebben a tekintetben eltérő gyakorlatok figyelhetők meg az egyes országok szabályozásában. Van, ahol ez 2 hónap, van ahol 12 óra.  

Készpénz-egyenértékesek

Készpénz-egyenértékesnek azok az eszközök számítanak, amelyek nagyon rövid időn belül pénzzé tehetők. Ilyenek lehetnek az azonnal beszedhető követelések, az eladható, beváltható értékpapírok stb. 

Kitermelő képesség

Kitermelő képesség alatt azt kell érteni, hogy egy adott évben (például január 1-jétől december 31-ig) milyen mennyiségű pénzt volt képes kitermelni a társaság. Rendkívül fontos a pénz be- és kiáramlásának ütemezése, és a beáramlásoknak a biztossága. Ha nem számíthat a vállalkozás az értékesítés után a pénzek folyamatos beáramlására, akkor nem valószínű, hogy fenn tudja tartani a működését, és megkérdőjeleződik a folyamatos működés alapelve is. Ezeket a pénz ki- és beáramlásokat a beszámolók mérlege és eredménykimutatása nem képes visszatükrözni. A Cash Flow kimutatásban ezért pótolni kell ezt a hiányosságot, és be kell mutatni, hogy honnan származik a pénz (miből keletkezett), és mire használták fel. E bemutatásban legalább a következő három alapvető terület Cash Flow értékeit kell részletezni: 

Direkt és indirekt cash-flow

Az összeállítás során követendő eljárások a direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) módszerek alkalmazására építenek. 

A direkt módszer elméleti adatbázisa az eredménykimutatás lenne, de az ott lévő adatok alapján nem állítható össze pontos cash-flow kimutatás, tekintettel arra, hogy nem mutatják jól, vagy egyáltalán nem mutatják az eredménykimutatás tételei a tényleges pénzmozgásokat. A direkt módszer, amellyel a bruttó készpénzbevételek és a bruttó készpénzkifizetések főbb kategóriáit mutatja be az adott kimutatás. A direkt módszer alapján a bruttó pénzbevételek és bruttó pénzkifizetések főbb kategóriáiról szóló információk kinyerhetők:

1. a gazdálkodó számviteli nyilvántartásaiból; vagy
2. az árbevételeknek, az értékesítés önköltségének (pénzintézet esetén a kamat- és kamatjellegű bevételeknek, valamint a kamat- és kamatjellegű ráfordításoknak), és az eredmény-kimutatás egyéb tételeinek módosításával:

• az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és kötelezettségekben történt változásokkal;
• egyéb nem készpénz-tételekkel; valamint
• egyéb olyan tételekkel, amelyekhez kapcsolódó pénz-hatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k.

Az indirekt módszer, amellyel a nettó nyereséget vagy veszteséget módosítják a nem készpénzjellegű tranzakciók hatásaival, a múltbeli vagy jövőbeni működési pénzbevételek vagy –kifizetések aktív vagy passzív időbeli elhatárolásaival, és a befektetési vagy finanszírozási cash flow–kal kapcsolatos bevételi vagy kiadási tételekkel. Az indirekt módszerrel a működési tevékenységekből származó nettó cash flow-t a nettó nyereségnek vagy veszteségnek az alábbiak hatásaival történő módosításával határozzák meg:

1. az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és kötelezettségekben történt változások;
2. nem készpénz-tételek, mint például az értékcsökkenés, a céltartalékok, a halasztott adók, a nem realizált árfolyam nyereségek és -veszteségek, társult vállalkozások fel nem osztott nyeresége, kisebbségi részesedések; és
3. minden egyéb olyan tétel, amelyhez kapcsolódó pénz hatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k..

A Cash-Flow kimutatás alapsémája és összeállításának lehetőségei

A kimutatás összeállítása során a pénzáramlások bruttó elszámolásának elvét, az összehasonlíthatóság, következetesség elvét, valamint a lényegesség elvé figyelembe kell venni. A CF alapsémáját az alábbi leegyszerűsített ábra mutatja

Pénzeszközök változása

A pénzeszközök változásai (D) összege megegyezik az időszak végi és időszak eleji pénzkészlet különbségével.

A közvetlen és közvetett módszerek alkalmazásában azonban nincs egyetértés a különböző szabályozó rendszerek között. Az IAS 7 standard történeti fejlődése során követte az USA gyakorlatát, azaz az FAS 95-öt. Mindkét standard lehetővé teszi mindkét módszer alkalmazását a működési cash-flow levezetésében. Mindkét standard egyetért abban, hogy előnyben kellene részesíteni a direkt vagy közvetlen módszert. Ezzel némileg ellentétes az Angol Számviteli Standard Tanács (ASB) álláspontja, mivel figyelembe kívánják venni az információ előállításának költségeit. Csak akkor támogatja a közvetlen módszer alkalmazását az FRS 1, ha a felhasználóknál jelentkező haszna felülmúlja a módszer alkalmazásának költségeit. Érdekes statisztikai adat, hogy az éves beszámolót készítők a világ különböző részein, így az USA-ban is figyelmen kívül hagyják az IASC ajánlásait és inkább a közvetett módszert alkalmazzák. A közvetlen módszer alkalmazásakor a beszámolót olvasó mindenképpen könnyebben megérti a vállalkozás eredménye (adózás előtti vagy utáni) és a cash flow-ja közötti összefüggést. Ekkor a költségekre történő kifizetések pénzkiadást jelentenek, és ezek kerülnek levonásra a befolyt bevételekből. Ebből a levezetésből világosan látszik az adott időszaki pénzek beáramlása és kiáramlása. Elméletileg lehetőség van a reálbázisú (teljesítés vagy esedékességi alapú) elszámolásoknak pénzeszköz alapra történő átváltására.

Az FASB /Financial Accounting Standard Board/ 95. sz. standard alapján a CF kimutatás felépítése a következő lehet

Működési CF

Az indirekt módszernél bemutatott cash flow értékek a vagyonrészek állományváltozásából következnek, azaz a Záró egyenlegek és a Nyitó egyenlegek különbségeként számítjuk. A direkt módszernél viszont a forgalmakból kell kiindulni, és ki kell részletezni a növekedéseket és a csökkenéseket. Mindezt nézzük meg egy egyszerű számszaki példán keresztül. (Természetesen a forgalmi adatok nem határozhatók meg mindig a cash flow szerinti bontásban egy főkönyvi számláról, ilyenkor kell az analitikákból kiegészítő információkat szerezni, vagy a könyvvezetést kell tovább tagolni.)  

A direkt és az indirekt módszer összefüggése

A módszerek különbözőségéből adódóan a direkt levezetés részletesebb információ igényű, és ezt az információ igényt nem könnyű a számviteli nyilvántartások további részletes feldolgozása nélkül biztosítani. Fontos kérdés, hogy a plusz munkaráfordítás megéri-e? A direkt módszer ebből következően a cash flow előrejelzéseknél is hatékonyabb megoldásnak bizonyul, mint az összevont adatokat bemutató indirekt levezetés. A számszaki végeredménynek azonban azonosnak kell lennie. 

Pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek (Témakör)

A pénzeszköz-egyenértékeseket inkább rövid lejáratú készpénz-kötelezettségek teljesítéséhez, mint befektetési vagy egyéb célból tartják. Ahhoz, hogy egy befektetés pénzeszköz-egyenértékesnek minősüljön, könnyen, ismert összegű készpénzre válthatónak kell lennie. Ezért valamely befektetés rendszerint csak akkor minősül pénzeszköz-egyenértékesnek, ha rövid, mondjuk a megvásárlás dátumától számított legfeljebb három hónapon belüli lejáratú. A tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések nem lehetnek pénzeszköz-egyenértékesek, kivéve, ha tartalmukban pénzeszköz-egyenértékesek, mint például a lejárattól számított rövid időn belül, egy meghatározott visszaváltási nappal megvásárolt elsőbbségi részvények.

A bankoktól történő kölcsönfelvétel általában finanszírozási tevékenységnek minősül. Néhány országban azonban a felszólításra visszafizetendő folyószámlahitelek a gazdálkodó pénzgazdálkodásának szerves részét képezik. Ilyen körülmények között a folyószámlahitelek a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek részei. A bankokkal történt ilyenfajta megállapodásokat az jellemzi, hogy a banki egyenleg gyakran ingadozik a pozitív egyenleg és a folyószámla-túllépés között.

A cash flow nem tartalmazza a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket megtestesítő tételek közötti mozgásokat, mivel ezek az összetevők inkább a gazdálkodó pénzgazdálkodásának, mint működési, befektetési és finanszírozási tevékenységeinek részét képezik. A pénzgazdálkodás magában foglalja a pénzfeleslegnek pénzeszköz-egyenértékesekbe történő befektetését.

Működési tevékenységek (Témakör)

A működési tevékenységből származó cash flow összege egy kulcsfontosságú jelzés arra, hogy milyen mértékben termelt a gazdálkodó tevékenysége során a kölcsönök visszafizetéséhez, a gazdálkodó működőképességének fenntartásához, osztalékok kifizetéséhez, valamint új befektetések létrehozásához külső finanszírozási források igénybevétele nélkül elegendő cash-flow-t. A múltbeli működési cash flow egyes összetevőiről szóló információ egyéb információkkal együtt felhasználható a jövőbeni működési cash flow előrejelzéséhez.

A működési tevékenységből származó cash-flow elsősorban a gazdálkodó fő bevételtermelő tevékenységéből származik. Ezért általában azon tranzakciók és egyéb események eredményeképpen jön létre, amelyek befolyásolják a nettó nyereséget vagy veszteséget. Működési tevékenységből származó cash flow például:

1. áruértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származó pénzbevételek;
2. jogdíjakból, díjakból, jutalékokból és egyéb bevételből származó pénzbevételek;
3. áruszállítóknak és szolgáltatásnyújtóknak történő pénzkifizetések;
4. alkalmazottak számára és nevében történő kifizetések;
5. biztosítótársaságok díjbevételekkel és kárigényekkel, évjáradékokkal és egyéb biztosítási kötvény juttatásokkal kapcsolatos pénzbevételei és -kifizetései;
6. nyereségadókkal kapcsolatos pénzkifizetések vagy visszatérítések, kivéve, ha azok kifejezetten finanszírozási és befektetési tevékenységhez kapcsolódnak; és
7. az üzletkötési vagy kereskedési célból kötött szerződésekből származó pénzbevételek és -kifizetések.

Néhány tranzakció, mint például egy üzem értékesítése, olyan nyereséggel vagy veszteséggel járhat, amelyet a nettó nyereség vagy veszteség meghatározásánál vesznek figyelembe. Ugyanakkor az ilyen tranzakciókból származó cash-flow-k befektetési tevékenységből származó cash-flow-k.

A gazdálkodó tarthat értékpapírokat és kölcsönöket forgatási vagy kereskedési célból, mely esetben ezek hasonlóak a kifejezetten továbbértékesítés céljából megszerzett készlethez. Ezért a forgatási vagy kereskedési célú értékpapírok megvásárlásából és eladásából származó cash flow szokásos vállalkozási tevékenységnek minősül. Hasonlóképpen a pénzintézetek által nyújtott készpénz-előlegek és –kölcsönök nyújtása is általában működési tevékenységnek minősül, mivel ezek az adott gazdálkodó fő bevételtermelő tevékenységei közé tartoznak.

A szabályozás logikájában részben azonos, részben eltérő utat követ az FAS 95. Megtalálható a tételes felsorolás a tartalom vonatkozásában, ugyanakkor kimondja, hogy minden egyéb olyan mozgás, amely nem sorolható sem a befektetési, sem a finanszírozási tevékenységbe, annak a működésben a helye (22. § c. pont). Értelemszerűen az ilyen megfogalmazások jelzik egy modell bizonytalanságát is. A bizonytalanság megtalálható az IAS szabályozásában is, mivel a besoroláshoz megadott kritériumok nem teljes körűek. Az FAS 95 24. §-ban megpróbál útmutatást adni az egyidejűleg több cash-flow osztályba is besorolható tevékenységekre. A konkrét példa az egy olyan eszközről szól, amely lehet készlet, de lehet termelőeszköz is a beszerzéskor.  Ennek további sorsát a számviteli besorolások eldönthetik, bár vitára mindig adhat okot a konkrét megoldás. Az FRS 1 működési tevékenységre vonatkozó szabályozása is hasonló közelítést ad a nemzetközi és az USA-beli gyakorlathoz, de alapvető eltérés található. A legfőbb tartalmi eltérés a kapott és fizetett osztalékok, kapott és fizetett kamatok tekintetében található.

Az IAS 7 alternatív módszert is engedélyez. Ebben az eljárásban az Eredménykimutatásban közzétett bevételek és kiadások, és az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és kötelezettségekben bekövetkezett változásokkal korrigálva is meghatározható a működési cash-flow értéke. Ez a változat csak jó becslése lehet a működés cash-flow-jának, de biztosan nem lesz pontos.  

Az FRS 1 működési tevékenységre vonatkozó szabályozása tartalmilag azonosnak tekinthető az IAS 7-tel, bár találhatók olyan további felvetések, amelyek nem szerepelnek az IAS 7-ben. Ilyen szegmentációra utaló javaslat található az FRS 1 kommentár részében az 56. pontban, amely szerint hasznos információ lehet a működés cash-flow-jának folyó és megszüntetett tevékenységekre való felosztása. Ennek a felosztásnak az a célja, hogy bemutassa a cash-flow-k jövőbeni hozzáférési lehetőségét. Egy megszüntetett tevékenységből a jövőben nem, vagy csökkenő tendenciájú pénzbevételre lehet szert tenni. Hasonló felfogást képvisel az FAS 955 is, amely szerint nem kötelező ez a bontás, de hasznos lehet. 

Befektetési tevékenységek (Témakör)

A befektetési tevékenységből származó cash flow elkülönített közzététele fontos, mivel a cash flow képviseli azt, hogy milyen mértékben kapcsolódtak a kiadások jövőbeni jövedelem-generálást és cash flow képzést szolgáló erőforrások beszerzéséhez. Befektetési tevékenységből származó cash flow például:

1. pénz-kifizetések ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális javak, és egyéb hosszú lejáratú eszközök megszerzése érdekében. Az ilyen kifizetések közé tartoznak az aktivált fejlesztési költségekhez és a saját-kivitelezésben készült ingatlanokhoz, gépekhez és berendezésekhez kapcsolódó kifizetések;
2. pénzbevételek az ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális javak és egyéb hosszú lejáratú eszközök eladásából;
3. pénz-kifizetések egyéb gazdálkodók tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásban lévő érdekeltségeknek a megszerzése érdekében (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó kifizetések kivételével);
4. pénzbevételek egyéb gazdálkodók tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásokban lévő érdekeltségeknek az eladásából (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó bevételek kivételével);
5. egyéb feleknek nyújtott pénzelőlegek és – kölcsönök (a pénzintézetek által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);
6. pénzbevételek egyéb feleknek nyújtott előlegek és kölcsönök visszafizetéséből (a pénzintézetek által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);
7. futures szerződésekre, forward szerződésekre, opciós szerződésekre és swap szerződésekre vonatkozó pénzkifizetések, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a kifizetések pénzügyi tevékenységnek minősülnek; és
8. futures szerződésekből vonatkozó, forward szerződésekből, opciós szerződésekből és swap szerződésekből származó pénzbevételek, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a bevételek pénzügyi tevékenységnek minősülnek.

Ha egy szerződést egy azonosítható pozíció fedezeti ügyleteként számolnak el, a szerződéshez kapcsolódó cash flow-t a fedezett pozíció cash flow-jával azonos módon kell besorolni.

Az FAS 95 16. és 17. §-as tartalmazzák a befektetési cash flow-ra vonatkozó tartalmi előírásokat. Ezekben lényeges különbségek nincsenek az IAS 7-hez képest. Az amerikai szabályozásban található lábjegyzetekben azonban figyelemre méltó megállapítások vannak, amelyeket a magyar cash-flow kimutatás összeállításakor is figyelembe kellene venni. A javaslat szerint a biztosítási szerződésekből közvetlenül adódó hozam, mint például a megsérült vagy megsemmisült épület káreseménye miatti térítés az a befektetési cash-flow része. Ebből valószínűleg logikusan következik, hogy a készletekkel összefüggő kártérítés az meg a működési cash-flow része kell, hogy legyen. A számviteli elszámolásokból ez nem következik, legalábbis Magyarországon nem, mivel az eredménykihatás az üzemi (üzleti) eredményben csapódik le, cash flow vonatkozásában pedig a működési részben található az egész tranzakció.  Egy másik megjegyzés szerint a termelőeszközök beszerzésére kifizetett összegek tartalmazzák azt a kamatot is, amelyet az eszközre aktiváltak. Ez a megoldás azonos a magyarországi gyakorlattal, mivel a beruházás befejeződéséig felmerült hitelkamatokat kötelező aktiválni az eszközre. Különleges státusza van az „adott” kölcsönöknek a szabályozásban. Az IAS 7 és az FAS 95 az adott kölcsönökkel kapcsolatos tranzakciókat befektetési cash flow-nak tekinti64. Könnyen belátható, hogy nem mindegy kinek, és milyen céllal nyújtottuk a kölcsönt. Lehet saját dolgozó, lehet kapcsolt vállalkozás, lehet egyéb vállalkozás, a cél pedig levezethető többé-kevésbé az irányultságból. A dolgozó tekinthető befektetésnek a munkaerő megtartás oldaláról, a leányvállalat már önmagában befektetés, tehát azt már csak finanszírozni lehet jellemzően. 

Finanszírozási tevékenységek (Témakör)

A finanszírozási tevékenységből származó cash flow elkülönített közzététele fontos, mert felhasználható a gazdálkodónak tőkét nyújtók által támasztott jövőbeni cash flow igény előrejelzésére. Finanszírozási tevékenységből származó cash flow például:

1. részvények vagy egyéb tőkeinstrumentumok kibocsátásából származó pénzbevételek;
2. tulajdonosoknak történt kifizetések a gazdálkodó részvényeinek megszerzésére vagy visszavásárlására;
3. adóslevelek, kölcsönök, kötelezvények, kötvények, jelzáloglevelek és egyéb rövid vagy hosszú lejáratú kölcsönök kibocsátásából származó pénzbevételek;
4. kölcsönvett összegek visszafizetése; és
5. a lízingbevevő által a pénzügyi lízingre vonatkozóan fennálló kötelezettség csökkentésére befizetett pénzösszeg.

A tartalmat tekintve az FAS 95 szerinti finanszírozási tevékenységbe is beletartoznak a fenti tételek, de sajátosság a „tulajdonosoknak osztalékra és más részesedésekre történő kifizetések” e csoportba sorolása. Mivel ezzel a témával az IAS 7 külön fejezetben foglalkozik, ezeket a sajátosságokat majd később ott fogom tárgyalni, mindegyik szabályozást összehasonlítva.  Az FRS 1 finanszírozási cash-flow része ugyancsak tartalmaz sajátos szabályokat. Fő szabályként ide kell besorolni a külső pénzügyi szolgáltatóktól származó pénzbevételeket, valamint a részükre visszafizetett pénzkiadásokat. Az ide tartozó cash-flow értékek összevonhatók a likvid (erő)források kezelése rovattal akkor, ha egyébként mindegyikre külön részösszeget megadtak. Ennek az összevonási lehetőségnek az az oka, hogy e csoportba sorolandó pénzmozgások nagy valószínűséggel, ugyanazokkal a pénzügyi szolgáltatókkal kapcsolatosan keletkeztek. Ide sorolandó például a rövid lejáratú betétek azon része, amelyek nem minősültek a korábbi besoroláskor pénzeszköznek. Ilyen eset lehet például az a betétlekötés, amelynek feltöréséhez 24 óránál vagy 1 munkanapnál hosszabb idő szükséges. A finanszírozásba kell sorolni a „gazdálkodó szervezet részvényeinek visszavásárlására vagy beváltására szóló kifizetéseket”; (31. § c. pont) valamint a tulajdonosi részesedések (részvények) kibocsátásával összefüggésben kifizetett költségeket vagy jutalékokat.   

A cash flow-kimutatás szabályozása a számviteli törvényben

Forrás: Veit J.: A számviteli adatokra épülő cash-flow kimutatások összeállításának elméleti és gyakorlati problémái. Ph.D. disszertáció, 2005.

MINTAFELADAT (Lecke)

Kiegészítő információk:

• egyik leányvállalat valamennyi részvényét 590 –ért vásárolták meg. Az átvett vagyon piaci értéke a következő: készletek 100, követelések 100, pénzeszközök 40, tárgyi eszközök 650, szállítók 100, hosszú lejáratú kötelezettségek 200.
• részvénykibocsátásból 250 realizáltak, 250 hosszú lejáratú kölcsönt vettek fel. 
• a kamatráfordítás  400 volt, amelyből 170-et fizettek ki az adott időszak alatt. A tárgy időszak alatt további 200 adót fizettek ki. A kapott osztalékra visszatartott adó 100-t tett ki.
• tárgyidőszak alatt a csoport összesen 1.250-ért szerzett be ingatlant, gépeket és berendezéseket, amelyből 900-at pénzügyi lízing révén került a vállalkozáshoz.  350 kifizetés történt a tárgyi eszközök megvásárlására.
• egy üzemi létesítményt, melynek bekerülési értéke 80 és a halmozott értékcsökkenése 20 volt, 60-ért adtak el.
• a 20X2. év végi követelések 100 egységnyi kamatkövetelést tartalmaztak.

Direkt cash-flow