Cash flow alapú vállalatértékelés Copy

  1. A cash-flow alapú vállalatértékelés 

Ezen módszerek célja, hogy úgy határozzák meg a vállalat értékét, hogy megbecsülik a jövőbeli cash flow képződést, majd leszámítolják forgalom kockázatához igazodó diszkontrátán. Cash flow diszkontálás módszerek alapja a részletes, alapos előrejelzés minden egyes időszakra vonatkozóan. Ugyanakkor szintén elengedhetetlen minden olyan pénzügyi tétel, mely összefügg a cash flow-k generálásával, megfelel a társaság működésével, mint például, értékesítések, személyi, nyers anyagok, közigazgatási, kereskedelmi, stb költségek, hiteltörlesztés. Következésképpen, a konceptuális megközelítés hasonló a készpénz költségvetéshez. A diszkontálás alapú cash-flow értékeléseknél egy megfelelő diszkontrátát határoznak meg minden egyes típusú cash flow típusnál. A diszkontráta meghatározása az egyik legfontosabb feladat, mivel figyelembe veszik a kockázatot, és a történelmi volatilitást. A gyakorlatban a legkisebb diszkontráta gyakran az érdekelt felek által kerül meghatározásra (Fernandez, 2002)

A Free Cash Flow modell 

A cash-flow fogalma alapvetően a vállalkozás pénzeszközeiben bázisról tárgyévre bekövetkezett változást fejezi ki. A DCF elmélet több cash-flow kategóriát kezel. Az elemzések során leggyakrabban Free Cash Flow-t (FCF) alkalmazzuk. A Free Cash Flow azt az adózás utáni pénzáramot reprezentálja, amely a vállalkozás tulajdonosai számára idegen tőke használat nélkül, a befektetett eszközökbe történő beruházások és a forgótőke (készletek, követelések és értékpapírok összege, levonva a kamatteher nélküli rövid lejáratú kötelezettségek) pénzszükségletének kielégítése után elérhető. A Free Cash Flow levezetését a vállalkozás mérleg- és eredménykimutatás-adatai alapján végezhetjük el az alábbi módon:

Adózás előtti eredmény
+ kamatköltség
+ amortizációs költség
= EBITDA
– számított adó
= Adózott eredmény
– Befektetett eszközök növekménye
– forgó tőke növekménye
= FREE CASH FLOW

A Free Cash Flow esetében a tőkésítési kamatlábként a tőke súlyozott átlagköltségét (Weighted Average Cost of Capital, WACC) indokolt figyelembe venni, melynek kiszámítása az ismert módon, Modigliani és Miller második tétele alapján történik [Modogliani–Miller, 1963]. Amennyiben a tőkestruktúrában szereplő saját tőkét E-vel, az idegen tőkét D-vel, a saját tőke elvárt megtérülését Ke-vel, az idegen tőke elvárt megtérülését Kd-vel, a nyereségadó rátáját pedig T-vel jelöljük, A képletben we es wd a saját tőke illetve az idegen tőke tőkestruktúrán belüli arányát mutatja és így a WACC az alábbi formula alapján határozható meg:

WACC = we * Ke + wd * Kd*(1-T)

Így a következő képlet segítségével a vállalat értékét lehet meghatározni:

A vállalat értéke = FCF/WACC

Az Equity Cash Flow 

Az Equity Cash Flow abban különbözik a Free Cash Flow-tól, hogy a cég finanszírozási struktúráját is figyelembe veszik, azaz az idegen tőke és kamatának törlesztéseit is levonjuk, illetve a kamat korrekciót és az új idegen tőke bevonását hozzáadjuk a következő módon:

FREE CASH FLOW
– Kölcsöntőke utáni tárgyévi kamat
+ Kamat adóvédelme (Kamat*Adóráta)
– Idegen tőke törlesztés
+ Új idegen tőke bevonás
EQUITY CASH FLOW

Előrejelzések elkészítésénél, az osztalékok és egyéb várható kifizetések a részvényeseknek meg kell egyezniük az Equity Cash-Flow értékével. Ez a cash flow feltételezi, hogy létezik egy bizonyos finanszírozási struktúra minden időszakban, amelyben a meglévő adósságokkal kapcsolatos kamatok kifizetésre kerülnek, a tőkerészletekkel megfelelő lejárati dátummal együtt, illetve az új idegen tőkéket is megkapták. Ezek után az a bizonyos összeg marad, amely a részvényesek számára megmaradt készpénz, és amiből osztalékként kerül kifizetésre, vagy részvények visszavásárlására.

Így a saját tőke elvárt megtérülését használva a diszkontáláshoz, nem pedig a WACC-ot, megkaphatjuk a saját tőke értékét:

A saját tőke értéke (vállalat értéke) = ECF/Ke

A Capital Cash Flow 

A Capital Cash Flow tartalmazza az összes olyan pénzmozgást, mellyel a tőkefinanszírozókat lehet kifizetni. Mint olyan cash flow, magába foglalja az összes értékpapír-tulajdonost, CCF megmutatja eszközök által generált adózás utáni pénzt, így megmutatva a vállalat jelenértékét, ami megegyezik az értékével. (Ruback 2002)

Ahogyan azt a Takács (2009) által készített ábrán is jól látható, ennek kiszámítási módja hasonló a Free Cash Flow-hoz, csak itt figyelembe vesszük az idegen tőke kamatának adómegtakarítását. A levezetésnél észrevehető, hogy az EBIT-ből az adózás előtti eredményből számított a tényleges adóteher kerül levonásra.

A CCF diszkontálásával szintén meghatározható a cég értéke, ehhez azonban egy olyan megtérülést (Ku) kell használni, ami nem veszi figyelembe az idegen tőkeáttételt. 

A vállalat értéke = CCF/Ku

A forgalmi érték meghatározása a FCF, az ECF és a CCF alapján 

Az előbbiekben részletezett cash-flow kategóriák alapján a jelenérték-számítás módszerével eljuthatunk a vállalat becsült értékéhez. Tekintve, hogy az egyes CF kategóriák más és más tételeket vesznek figyelembe, kulcskérdés a megfelelő diszkonttényező megválasztása. Az egyes CF-típusokhoz alkalmazandó tőkésítési kamatlábakat foglalja össze a következő táblázat.

A különböző CF kategóriákhoz rendelt diszkontráták

Cash-flow típusaAlkalmazandó diszkontráta
Free Cash Flow (FCF)A tőke súlyozott átlagköltsége (WACC)
Equity Cash Flow (ECF)A saját tőke elvárt megtérülése (Ke)
Capital Cash Flow (CCF)Az eszközök elvárt megtérülése (Ku)
  1. A hozzáadott érték alapú eljárások 

A hozzáadott érték több lehetőség kínál, az egyes vállalatok gazdasági és pénzügyi teljesítményét mérésére és értékelésére; egy alapvető eleme főbb teljesítménymutatók meghatározására. Az a képesség, hogy értéket teremtsenek a részvényesek által használt legfőbb stratégiai feltétel a teljesítmény meghatározásához, akiknek hosszú távú célja, hogy maximalizálja a jelen és a jövőbeli nyereségeket. A részvényesek számára teremtett értéket egy sor mutatóval a becsülik meg, melyeknek tükrözniük kell a vállalat igazi értékét a befektetők számára. Kiterjesztve a hozzáadott érték fogalmát a tőkepiac teljesítményéra, ez a koncepció három változatban jelenik meg van: a gazdasági hozzáadott érték (EVA), a piaci hozzáadott érték (MVA) és a cash-hozzáadott érték (CVA). (Petrescu, 2012)

A gazdasági hozzáadott érték (EVA) 

Az EVA mutatót úgy is lehet értelmezni, mint a gazdasági profit vagy a maradványjövedelem. Ezt az érték a vállalat adózott működési eredményéből levont ennek érdekében lekötött tőke elvárt hozama. Ennek az az előnye, hogy a vezetők közvetlenül egy mutatóban látja hozamot, a szükséges befektetést, a kockázatot és a köztük levő átváltásokat is. Kiszámításakor a vállalat adózott üzleti eredményéből le kell vonni a tőkeköltségeket, azonban figyelembe kell venni, hogy mely korrekciókat kell elvégezni a pontos értékhez, illetve nem elég a mérleg, illetve az eredmény-kimutatás, mivel egyes adatok korrekciók, csak a kiegészítő mellékletben szerepelnek. (Petrescu 2012, Takács 2008, Ónódi,2005)

Az adózott működési eredmény számításakor a korrigált üzemi eredményből vonjuk ki a korrigált társasági adót. Jelen esetben a korrigált üzemi eredményt úgy kaphatjuk, meg hogy az eredmény-kimutatásban fellelhető üzemi eredményt olyan tételekkel módosítjuk, mely gazdasági profittá változtatják a számviteli eredményt. Ezen növelő tételek a következők:

  • Készletértékelésből származó többlet
  • Üzleti vagy cégérték amortizációja
  • Kutatás-fejlesztés aktiválható költségei
  • Operatív lízing keretében átvett eszközök értéke

A korrigált társasági adó alapját a korrigált üzemi eredményből számolt társasági adó képezi, melyet a későbbi üzleti évekre halasztott adókkal csökkentünk, illetve a korábbi évekről tárgyévre halasztott adókkal növelünk.

A tőke elvárt megtérüléséhez szükség van a vállaltba befektetett tőkére, amit a WACC mutatóval összeszorozva kaphatunk meg. A befektetett tőke értékét a befektetett eszközöknek, a forgótőkének, goodwill halmozott amortizációjának, a készletértékelésből származó többletnek és a jövőbeli operatív lízingdíjak jelenértékének összegeként kaphatjuk meg. A WACC-nál szintén figyelembe kell venni az EVA korrekciós tételeit, mint a saját tőke, mint az idegen tőke kiszámításakor, és a súlyokat is ezek alapján kell meghatározni. 

Az EVA pozitív értéke azt jelenti, hogy a menedzsment tárgyévben értéket teremtett a vállalkozás számára, negatív EVA esetén pedig a vállalati érték rombolására következtethetünk.

Mivel az EVA pénztömeget fejez ki, lehetőség van az egymás utáni évek értékteremtő képességének összehasonlítására is, amely megfelelő alapot szolgáltathat a menedzsment teljesítményének értékeléséhez és az anyagi ösztönző rendszer kialakításához.

Kritikák az EVA-val szemben 

Mint minden értékelési modellnek, az EVA-nak is vannak korlátai. Az elmélet szerint egy vállalat értéket teremt a tulajdonosok számára, ha pozitív EVA-t termel a vizsgált évben. A kritikusok szerint ugyanakkor sokkal inkább az EVA két év közti változását kellene vizsgálni, valamint azt, hogy a várakozásokhoz képest mit ér el a vállalat. Ha például a piaci elemzők 20%-os éves EVA növekedést várnak – és ez alapján árazzák be a vállalat részvényeit –, de a vállalat csak 10%-ot ér el, akkor az EVA pozitív értéke ellenére a részvények ára valószínűleg csökkenni fog [Damodaran, 2002].

Vannak továbbá olyan iparágak, ahol igen jelentős tőkebefektetéssel is csak csekély növekedést lehet elérni. Az ilyen vállalatok számára is az EVA abszolút nagyságánál reálisabb képet ad az EVA éves változása [Fiáth, 2004]. Ezzel ellentétben a kis lekötött tőkét igénylő, ám nagy növekedési potenciállal rendelkező iparágak szereplői számára a piaci értéket az EVA abszolút értéke befolyásolhatja jobban [Dierks–Patel, 1996].

Az EVA-val szemben gyakran felhozott kritika a rövid távú szemlélet. Az EVA-ért felelős menedzser például a mihamarabbi EVA-növekedés érdekében a gyorsabban megtérülő projekteket helyezheti előtérbe, ezzel olyan projektektől vonhat el tőkét, melyek a későbbi években még nagyobb hozamot biztosítanának.

Egy újabb lehetséges csapda a tőkeköltség növekedése. Amennyiben a vállalat a magasabb NOPAT elérése érdekében kockázatos projektet valósít meg, akkor a megnövekedett kockázat miatt a tőkeköltség a NOPAT-nál nagyobb mértékben is emelkedhet, így a vállalat értéke végül is csökken [Damodaran, 2001].

A manipulációs lehetőségek kivédése érdekében az EVA-t használó vállalatok a modellhez általában szorosan hozzákapcsolnak egy vezetői kompenzációs rendszert, amely segítségével elkerülhetővé válnak a vezetők szándékosan rossz döntései.

Az EVA és DFC összehasonlítása

EVADCF
Érdemes alkalmazni múltbeli teljesítmény elemzésekor ösztönzési rendszer alapjául arra a célra, hogy eldöntsük, melyik évben mennyivel teljesítettük túl a tőkeköltséget jövőre vonatkozó tervezésre (kivéve, ha EVA-alapú számviteli rendszer működik) 
Előnyök éves értékképződés kimutatása éves teljesítmények mérése – hatékony és konzisztens ösztönzési rendszert lehet ráépíteni elosztja a befektetés tőkeköltségét a befektetés élettartamára éves pénzáram kimutatása könnyebb a kiszámítása a kevesebb módosító tényező miatt likviditási szempont szezonális hatások kezelése 

A piaci hozzáadott érték (MVA) 

A gazdasági hozzáadott értékhez hasonlóan a piaci hozzáadott érték is elterjedt módja a vállalat értékelésének, csak itt a vállalat piaci értékéből vonjuk le a befektetett tőkét, amiből az következik, hogy részvények aktuális piaci árfolyamát is figyelembe kell venni. A vállalat piaci értékét úgy számolhatjuk ki, hogy vesszük a saját tőke piaci értékét, ami az összes kibocsájtott részvényt jelenti az aktuális árfolyamon, és hozzáadjuk az idegen tőke piaci értékét, ami általában megegyezik a könyv szerinti értékével. Az így kapott értékből kivonjuk az EVA esetében is használt számítások alapján megkapott befektetett tőkét, és így a vállalat piaci hozzáadott értékét kapjuk.

Ugyanakkor az MVA és EVA mutatok összefüggésbe hozhatók, mégpedig a WACC használatával, mivel az MVA mintegy jelenérték, az EVA jövőbeli értékeként tőke súlyozott átlagköltségével kifejezhető.(Takács, 2008)

MVA=EVA/WACC

Az MVA és az EVA között van egy fontos szemléletbeli különbség. Az EVA mutató alapvetően múltbeli számviteli adatokon alapul, és a hozzáadott értéket statikus megközelítésben, egy periódusra vonatkozóan fejezi ki. Ezzel szemben az MVA meghatározásánál szerepet kapnak a piac objektív információi, és a mutató egyértelműen dinamikus szemléletű, az egymás utáni periódusok közötti értékteremtő tendenciát reprezentálja.

Cash-Flow Return of Invesment (CFROI) módszer 

A Cash-Flow Return of Invesment módszer a befektetett tőke készpénzes megtérülését hívatott bemutatni. A CFROI-módszer alapvetően két tényezőben különbözik a DCF-módszertől. A DFC módszer esetében az időszakonként megjelenő szabad cash-flow változó értékűek. A CFROI esetében az állandó nagyságú működési (bruttó) cash-flow jelenti a számítások alapját. A módszer által keresett érték nem a jövőbeli cash-flow-k jelenértéke, hanem a befektetés belső megtérülését reprezentáló kamatláb lesz. 

A CFROI-módszer szakít a korábbi megtérülési számítások logikájával, amelyek preferálják a számvitel által meghatározott eredményt. A befektetések értékelésének számításinál gyakorlatilag erre építenek. A CFROI azonban a készpénz változásra helyezi át a hangsúlyt. A belső kamatlábra építi a döntést, azonban kihangsúlyozza a hozamok készpénz jellegét.  A belső kamatláb (IRR) magasabb, mint a tőkeköltség (WACC), akkor a beruházás értéket, többletet termel a részvényesek számára. A CFROI-módszertan nem tartalmaz javaslatot a tőkeköltség meghatározásának módjára, de ehhez használhatjuk pl.: a CAPM-WACC-modelleket: 

Kezdeti beruházás =

Ahol:

T : az előrejelzési időszak vége 

IRR : belső kamatláb 

A fenti képlet a CFROI meghatározásának dinamikus módszere. Mivel a harmadfokúnál magasabb fokú egyenletekre nincs megoldó képlet, a belső kamatláb értékét csak iterációs eljárással, közelítéssel lehet kiszámolni, ami azonban a számítógépek korában nem okoz gondot. Létezik a CFROI-mutatónak egyszerűbb, statikus meghatározása is, amely egy adott időszakra vonatkozik, ez azonban a hagyományos, statikus pénzügyi mutatókhoz hasonlóan igen keveset mond a keletkező részvényesi értékről.

A mutató meghatározásához a számláló a cash-flow-t tartalmazza a következő módon:

A mutató nevezőjében a vállalat eszközeibe fektetett tőkét kell szerepeltetni. A befektetett eszközök közül csak azokat veszik figyelembe, melyek a működéshez szükségesek

A módszer előnyei között kell említeni azt, hogy az inflációt is képes kezelni, ezáltal időben összehasonlíthatóak a mutató értékei. A számviteli jövedelmezőség mutatóira komplex módon hat az infláció – lehetséges, hogy míg a valóságban csökken egy cég eredményessége, a hagyományos jövedelmezőségi mutatók kedvező tendenciákat mutatnak. A CFROI ezt kiküszöböli, hiszen cash-flow alapú. A CFROI alkalmas a vállalatok közötti összehasonlításra (különböző eszköz-összetételűek között is), sőt az országok között is, hiszen nem hatnak rá az eltérő számviteli rendszerek. Nincs hatással a mutatóra a leírási kulcs megválasztása, kezeli az esetleges goodwill és a lízing problémáját. 

  1. Opciós modellek 

A reálopció fizikai eszközökbe, emberi erőforrásba vagy valamilyen szervezeti képességekbe történő olyan beruházás, amely magában hordozza a jövőbeli eseményekre való reagálás lehetőségét. A reálopció-értékelés elméletének kiindulópontját a DCF módszer bizonyos hiányosságai adják. Az alábbiakban bemutatásra kerülő hiányosságok (melyeket az előbb hivatkozott Myers [1977] és Kester [1984] munkák alapján foglalok össze) különösen erősen érvényesülnek a gyorsan változó és rugalmasságot igénylő iparágakban. A diszkontált cash-flow módszerek a jelenben rendelkezésre álló információk alapján értékelnek, és nem veszik figyelembe a piaci bizonytalanságnak és a jövőbeli döntések rugalmasságának az értékét.

A DCF módszer egyik hiányossága, hogy nem kezeli a cash-flow-ban felmerülő bizonytalanságot, tulajdonképpen egy determinisztikus pénzáramot diszkontál egy elvárt megtérülési rátával. Ez alapján csak azt a beruházási projektet kell elfogadni, melynek pozitív a nettó jelenértéke. Egy ilyen elemzés burkoltan azzal számol, hogy a jövőben minden az előrejelzések szerint alakul, illetve, hogy a befektetőknek „most vagy soha” döntést kell meghozniuk. A valóságban ugyanakkor ezek egyike sem áll fenn, a piaci viszonyok változnak, illetve a piaci szereplők reakciói sem jelezhetők előre. Ennek következtében a tényleges cash-flow nagy valószínűséggel el fog térni a becsülttől. Ugyanakkor az idő múlásával és új információk beérkezésével a bizonytalanság csökkenni fog, és a menedzsment (alkalmazkodva a megváltozott piaci viszonyokhoz) módosíthatja eredeti stratégiáját. A vállalatvezetés képes arra, hogy elhalassza, bővítse vagy leállítsa az adott projektet. E lehetőségek értékével a DCF módszer nem számol.

Egy projekt, melynek nettó jelenértéke negatív a jelenben rendelkezésre álló információk alapján, egy év múlva − ismereteinket új információkkal kibővítve − akár pozitív képet is mutathat, értéket adva ezzel az elhalasztás lehetőségének, melyet kihasználhat a döntéshozó. Ugyanakkor a kapcsolat ellentétes irányban is igaz lehet, miszerint egy pozitív jelenértékű projekt az opciók „értéke” következtében válik nemkívánatossá.

A reálopciós értékelések során a társaság vagy egy beruházás által várhatóan termelt pénzáramlásokat úgy tekintjük, mint a tulajdonosoknak járó kifizetéseket, melyeket jogában áll megkapni, amíg a társaság folytatja a tevékenységét. Tulajdonképpen a beruházók egy opciónak vannak birtokában, amely megfeleltethető egy amerikai típusú vételi opciónak, ahol a kötési árfolyam a projekt beruházási költsége, a mögöttes termék pedig a beruházás pénzáramlásának jelenértéke.

A hagyományos értékelési módszerek egy másik sajátossága, hogy a bizonytalanságot értékcsökkentő kockázati tényezőként veszik figyelembe úgy, hogy kockázat mértékével arányosan növelik a beruházás elvárt megtérülését. A jövőben bekövetkező lehetséges pénzáramlások közül csak egyetlen verzió várható megvalósulását veszik figyelembe, és a valószínűséghez tartozó kockázatot, annak a diszkontrátába történő beépítésével veszik figyelembe, csökkentve ezzel a pénzáram jelenlegi értékét.

Ezzel szemben a reálopciós számítások a bizonytalanságot lehetőségként értelmezik. Sőt, a DCF számításokkal szemben (ahol a kockázat növekedése hatására egyértelműen csökken egy projekt jelenértéke), a kockázat emelkedése itt értéknövelő tényezőként jelenik meg. Ennek magyarázata kézenfekvő: ha a lehetséges kimenetek szórása nagy, az azt jelenti, hogy a projekt magában hordozza mind az alacsony jövedelmezőség, mind a kiugró eredmény lehetőségét, melyet a megfelelő körülmények esetén, új információk birtokában ki lehet használni.

Egy opció a következő jellemezőkkel írható le:

  • az alaptermék (mögöttes termék) jelenlegi árfolyama
  • az alaptermék árfolyamának bizonytalansága, szórása
  • kötési árfolyam: az az ár, melyen a tulajdonos érvényesítheti az opcióját
  • lejáratig hátralévő idő: minél több idő áll a tulajdonos rendelkezésére, hogy meghozza a döntését, annál értékesebb számára az opciós jog. Az európai opció esetén az opció tulajdonosa csak lejárati idő végén hívhatja le opcióját, míg az amerikai opció tulajdonosa a lejárati időn belül bármikor érvényesítheti e jogát.

Az opció értéke általánosságban két tényezőre bontható. Az egyik a belső érték, ami azt mutatja meg, hogy mennyi lenne a nyereségünk, ha az opciónkat azonnal lehívnánk. A másik az ún. időérték, ami annak a lehetőségnek az értéke, hogy az opciót nem most kell érvényesíteni. 

  1. Gazdálkodás – pénzgazdálkodás 

A pénzügyi válság generált általános gazdasági problémák közepette egyre több vállalkozásnál kezdik emlegetni a pénzügyi folyamatok romlását. Igyekeznek a cégvezetők a pénzbeáramlásokat és a -kiáramlásokat befolyásolni. Természetesen a pénzbeáramlások realizálása nagymértékben külső tényezőktől függ – legfőképp a partnerektől. A kiadások ütemezése, illetve kifizetések elindítása már a vállalat belső döntési mechanizmusa. Azonban mindaddig nem lehet utalni, ha nincs rá fedezet. 

A problémakezelésnek egyik fontos eszköze a cash-flow kimutatás. A gyakorlatban mindenki ezzel a szóhasználattal él, nem igazából alakult ki a gyakorlatban megfelelő magyar terminológiája. A kimutatás célja, hogy a menedzsmentet tájékoztassa az adott időszakban befolyó és a társaságtól kiáramló pénzeszközökről. Egy olyan indikátorról van szó, amely független kell, hogy legyen bármely iparágtól. A cél, hogy biztosítani lehessen a kiadásokra vonatkozó pénzügyi fedezetet. 

A vállalati újratermelési folyamat

A termelési ciklus minden elemében szükség van a megfelelő mennyiségű pénzre, amivel képes a vállalkozás beszerezni a megfelelő mennyiségű inputot, de ugyanakkor szükség van a készletek megfinanszírozására is, hiszen mindaddig, míg nem tudjuk értékesíteni, addig nem rendelkezünk likvid forrással a vállalat más folyamatainak finanszírozásához. Mindez komoly fejtörést okozhat minden vállalkozásnál nap mint nap.  

A cash-flow a gazdálkodó egy meghatározott időtartamon belül realizált pénzbevételeinek és pénzkiadásainak különbsége, amely összegszerűségében megegyezik egy adott fordulónapra készülő mérleg tárgyidőszaki és előző, hasonló időszaki pénzeszközök állományának különbségével. A különbözet számszerűsítésén túli kimutatás több információt biztosít azzal, hogy a pénzállomány változására hatást gyakorló főbb tényezőket, a pénzeszközváltozás belső szerkezetét is bemutatja. Helyes döntéshozatal miatt szükség van olyan információkra, hogy honnan származik a pénz, mire költötték el a rendelkezésre álló forrást, milyen vagyoni változás biztosított, többletforrást vagy igényt. 

Az optimális működő tőke

A pénzügyi finanszírozás alapelve szerint a sikeres invesztíciót a jelenlegi idegen tőkéből, hosszú lejáratú kötelezettségekből vagy saját tőkének kombinációjából kell finanszírozni.  A Working Capital Management (működő tőke menedzselése) egy tervezési folyamat, ami magába foglalja a finanszírozási feltételek és a befektetések közötti optimális szint megteremtését a beszerzés és az értékesítés függvényében. A WCM keretében a menedzsernek el kell dönteni, hogy a vállalkozás jelenlegi vagyoni szintjét meddig képes fenntartani és finanszírozni. A hatékony vagyonmenedzsment számára alapvetően két fő területre fókuszál: a működő tőke (working capital) és a likviditás, a pénzmenedzsment optimalizálása. Számos költségkategória okoz felesleges finanszírozást, lekötést és nem kielégítő működő tőkét. Ezek megfelelő kezelése növeli a cégműködés profitabilitását. Az általános tapasztalat, hogy a profitmaximalizálás nem szükségszerűen jár együtt a likviditási helyzet javulásával. Vagy úgy meg lehet fogalmazni, hogy a céltudatos likviditás menedzselés alapvetően csökkenti a cég nyereségét.

A likviditási célok közelebb vannak a Working Capital Manegement elképzeléseihez, miközben a profitcélok mind rövid, mind hosszú távú döntéseket kívánnak. A két cél eléréséhez a vállalatok különböző stratégiát alkalmaznak:

  1. Konzervatív WCM: pénztőke magas szintje mellett megvalósított termelés és értékesítés. A likviditási kockázat minimalizálása miatt alacsony profitráta jellemzi a céget.
  2. Agresszív WCM: alacsony pénztőkeszint mellett folytatott termelés és értékesítés. Mindez kockázatot hordoz magában, amelyet a magasabb profitrátával kíván ellensúlyozni. 
  3. Moderált WCM: a két véglet közötti megoldás, a pénztőkeszint csökkentésével növeli a profit nagyságát. 

Ha a cég a likviditást kölcsönből finanszírozza, akkor mérlegelni kell, hogy a kölcsön után kifizetett kamat milyen arányban van a kölcsönből finanszírozott vagyonrészből származó jövedelemmel. Megállapítható, hogy mind a túlzott, mind az alacsony mértékű likviditásnak komoly költségei vannak. A nem kielégítő likviditás esetében az additív költség abban jelentkezik, hogy részben idegen forrás bevonására van szükség. Ebben az esetben a tárgyalási pozíció kedvezőtlen volta miatt előnytelen konstrukciójú hitelekhez, kölcsönökhöz lehet hozzájutni. Az így keletkezett finanszírozási többlet csökkenti a vállalat eredményét. Másrészről a vagyontárgyak áron alul történő likvidálása miatt keletkezett opportunity cost fogja csökkenteni a nyereséget vagy tovább növelni a veszteséget. Ezt a szituációt a fizetésképtelenség költségének is szokták nevezni. A fizetésképtelenségi költségeket két részre osztják:

  • spekulációs költségek,
  • kamatköltségek.

A spekulációs költségeken elsősorban egy bürokratikus folyamat során felmerült kiadásokat kell érteni. A hitelezőkkel történő egyezkedés, a bírósági eljárással kapcsolatos költségek (eljárási díj, hirdetési költségek stb.), a nem pénzügyi eszközök átadásának költségeit kell érteni. 

A fizetésképtelenség kamatköltsége a hitelezők által előzetesen kalkulált menekülési költséget kívánja meghatározni. A hitelező által nyújtott hitel vagy kölcsön fedezeteként megjelölt vagyonrészek átadásának költsége határozható meg kamatköltségként. 

A pénztartás csoportjai 

A pénztartás alapvetően négy csoportba osztható: tranzakció, elővigyázatosság (kockázatkerülés), spekuláció és kiegyensúlyozás. 

Tranzakció (Alpont)

A mindennapi gazdasági események megkövetelik a bizonyos mennyiségű pénztartást. A számlák kifizetése, a bérfizetés, a napi ügyek intézése miatt szükség van készpénzre vagy mozgatható pénzállományra. A pénztartalékolás azért indokolt, mert a cég pénzbeszedési és -kifizetési folyamatai nincsenek szinkronban, így a likviditás biztosításához szükség van a pénzre. Ha a vállalat a gazdasági tevékenységének volumenét figyelembe véve az igényen aluli pénzmennyiség tartása azt a veszélyt hordozza magában, hogy időnként pótlólagos tőkebevonásra van szükség. Ezt a tőkeinjekció rövidebb-hosszabb periódusra veszi igénybe a vállalkozás, ami jelentős költséggel jár együtt.

Elővigyázatosság (Alpont)

Az elővigyázatosságból tartott pénzállomány elsődleges indokoltsága a bizonytalansági tényezőben fogalmazható meg. Egyik oldalon a számlák kifizetésének kötelezettsége, a másik oldalon az értékesítésből származó árbevétel nagysága, illetve időbeli ütemezése. Továbbá a likviditásmenedzsment, a vevői állománnyal kapcsolatos behajtás is fontos tényező. Az elővigyázatosság nem feltétlenül készpénz vagy bankszámlapénz tartását jelenti, annál inkább kamatozó likvid pénzügyi eszközét. A kamat esetében meg kell vizsgálni, hogy a realizált jövedelem mennyiben van arányban a likvidálás tranzakciós költségeivel.  

Spekuláció (Alpont)

A spekulációs pénzállomány szükségessége abban fogalmazható meg, hogy a váratlan, a kedvező befektetési, lekötési lehetőségeket ki lehessen használni. Ha a cég komoly növekedési pályát kíván megvalósítani, akkor a kedvezményes cégfelvásárláshoz, a kedvező áron történő alapanyag vásárláshoz „gyors” pénzekre van szükség. 

Kiegyensúlyozás (Alpont)

A bank által igényelt minimumbetét, amelynek kompenzációs funkciója van. Ez a „zárolt” forrás lehetőséget teremt a bank számára, hogy nehéz pénzügyi szituációban ebből finanszírozhassa a vállalkozást. 

Az MNB által végzett felmérések egybehangzó eredménye, hogy a kisebb vállalkozások körében elterjedtebb a készpénzhasználat. A vállalatméret csökkenésével egyrészt megnő a pénzeszközök súlya a mérlegben, másrészt a készpénz aránya is bővül a pénzeszközökön belül. Míg a legnagyobb vállalatok pénzeszközeik átlagosan alig 1 százalékát tartják készpénzben, a legkisebbeknél ez az arány meghaladja az 50 százalékot (6. ábra). A készpénzarány a vállalatméret csökkenésével egyre szélsőségesebb képet mutat: a növekvő átlagértékek mögött sok, szinte kizárólag készpénzt használó vállalkozás adata húzódik meg, míg mások egyáltalán nem mutatnak ki készpénzt mérlegükben.

Egy terméket és szolgáltatást előállító vállalatnak értéktermelő folyamata során szüksége van inputokra. Az inputok között a termelésben betöltött szerepüket illetően nincs különbség az egyes vállalat esetében, szükségük van pénzre, befektetett eszközökre, forgóeszközökre és humán erőforrásra. Az inputok konkrét megjelenési formája azonban már output (termék vagy szolgáltatás) függvényében alakul. 

A végtermék előállítása érdekében – a vállalatba érkező inputok közül – az értéktermelő folyamatban a forgóeszközök körforgása zajlik, így megállapítható, hogy az outputok előállítása a forgóeszközök körforgásán keresztül valósul meg. A vállalkozás befektetett eszközei a termelés elvégzéséhez szükséges alapvető feltételeket hivatott biztosítani. A tárgyi eszközök részt vesznek a termelés folyamatában, de eredeti megjelenési formájukat nem vesztik el, csak értéküket folyamatosan adják át az elszámolt amortizáción keresztül a termék vagy szolgáltatás értékébe. A vállalaton belül zajló reálfolyamatok – ahogy ezt az előzőekben láttuk – azonban pénzügyi folyamatokat gerjesztenek, melyek a reálfolyamatokkal egyidejűleg vagy némi időeltolódással valósulnak meg. Szükségünk van tehát a körforgás által indukált, illetve azok elemeihez kötődő pénzügyi folyamatok ismeretére is, mert ezek a pénzügyi folyamatok pénzáramlásokban jelennek meg.

A készletezési periódus az anyagbeszerzéssel veszi kezdetét és a késztermék értékesítéséig tart. Az anyagbeszerzést a szállítói tartozás mint kereskedelmi „hitel” fedezi a tartozás kiegyenlítéséig. A körforgás forrásigényét a szállítói tartozások kiegyenlítése, a termelés, a késztermék-készletezés és értékesítés összegei adják. Ezt az összeget mérsékli – mint megtérülés – a követelések pénzügyi realizálása. Mindezek együttesen képezik tehát a forgóeszközök körforgásának pénzügyi ciklusát. A folyamatos termelés úgy valósul meg, hogy a vázolt folyamatok újratermelődnek, azaz ismétlődnek, ha az összekötő kapocs, a pénz jelen van. 

Követelések menedzsmentje 

A követelésekért felelős munkatársak, szervezeti egységek első számú célja a behajthatatlan követelések minimalizálása és a fizetési határidők optimalizálása. A célok megvalósítását az értékesítési folyamatokkal, az ügyfélkapcsolati rendszer javításával és transzparencia megteremtésével érhetjük el. A modern gondolkodás szerint a nagy vevők szerződéseinek egységes rendszerben való kezelése (nyilvántartások vezetése, bonitás vizsgálat, biztosítékok és garanciák szerződésbe való kötelező beépítése) és a szervezeti kérdések vizsgálata tekinthető (mérhető-e az értékesítők motivációja egy-egy mutatóval, van-e lehetőség a behajtást „outsourcingolni”) egyfajta megoldásnak. Bizonyos eszközök túlzott alkalmazása a vevőink elpártolásával járhat, ezért fokozott figyelemmel kell lenni az eszközök alkalmazásánál az ügyféllel folytatott kommunikáció színvonalára. 

Szállítók menedzsmentje 

A működő tőke meghatározása miatt elsősorban a szállítókkal folytatott viszony pénzügyi vetületét kell vizsgálni. A szállítók különböző fizetési konstrukcióinak, az esetleges késedelmes fizetéseknek pénzügyi eredményt érintő hatásai vannak (pl. már 5%-os határidő előtti fizetéshez társuló árengedmény – skontó – is éves szinten komoly megtakarításokhoz vezethet), így ezáltal javíthatja a készpénz-konverziós ciklus szállítókat érintő részét, vagy akár extra kamatbevételekre tehet szert. Természetesen mindezt csak oly módon teheti meg, hogy a szállítókkal való kapcsolat ezen intézkedéseket csak kis mértékben terheljék. 

A túl magas vagy túl alacsony pénzállomány okát vizsgálni kell, mely utalhat a rossz piaci pozícióra, termelési nehézségekre éppúgy, mint helytelen pénzgazdálkodásra.

Vevő és szállítóállomány aránya = Vevő és szállítóállomány aránya / Szállítók átlagos állománya

A mutató megmutatja, hogy a vevői kintlévőséget az adott vállalkozás milyen arányban fedezi a szállítóknak még ki nem fizetett forrásból. Az egynél kisebb mutató jelzi, hogy a vevőállományt a szállítóállomány finanszírozza. Az alacsony mutatóérték a ki nem egyenlített szállítóállomány magas értékére utal, és fizetési gondokat jelez. A fenti mutató által leírt hatás más formában is meghatározható: a vevők átlagos fizetési idejének és a szállítók átlagos fizetési határidejének összevetésével.

Vevő átlagos fizetési ideje = 365 / Árbevétel/Vevők átlagos állománya

Szállítók átlagos fizetési ideje = 365 / Értékesítés közvetlen önköltsége (Árbevétel)/Szállítók átlagos állománya

A vállalkozás likviditása szempontjából a kedvező:

Vevők átlagos futamideje < Szállítók átlagos futamideje

A módszer könnyen számszerűsíthető, eredménye nemcsak a likviditásra magyarázatot, hanem jelzi, hogy milyen tárgyalási pozíciót képes elérni a partnerekkel. A fizetési határidő meghatározása a két fél tárgyalása során érvényesülő erőviszonyok függvénye is.

Készletmenedzsment 

A leginkább ismert és alkalmazott módszertanok tartoznak ebbe a tárgykörbe, a gyártás optimalizálásától egészen a készletek ABC típusú értékeléséig. Külön kiemelendő az értékesítési controlling számára is releváns operatív, rövid távú intézkedések köre. Ha az értékesítési kontrolling észleli, hogy a készletállomány vészesen megnő, azonnali intézkedésként korlátozhatja bizonyos termékek rendelkezésre állását (ezáltal nem lesz szükség magas raktárkészletet tartani ezekből a termékekből), vagy értékesítési akciókat definiálhat bizonyos késztermékek forgalmának növelésére. Egy másik, hosszabb távon ható intézkedési lehetőség termelő vállalatok esetén a termékvariánsok számának csökkentése, ami jelentősen mérsékelheti az ezek kifejlesztésére fordított erőforrások költségét, ugyanakkor a nagyobb sorozatnagyság miatt a gyártás változó költségei is csökkenthetők ily módon. Mindkét imént felsorolt intézkedésnek megvan az a veszélye azonban, hogy bizonyos vevői igények kielégítetlenül maradnak (korlátozott elérhetőség, kevesebb termékvariáns), ebből is látható, hogy sokkal inkább az optimalizálás a feladat, és nem a készletek értékének vég nélküli csökkentése. 

A hatékony készlet kontrolling menedzsmentnek a következőkre kell figyelni:

  1. olyan készlet biztosítása, amely hatékony és folyamatos termelést tesz lehetővé, továbbá olyan saját termelésű állomány álljon rendelkezésre, ami a vevők azonnali kiszolgálását szolgálja;
  2. a megfelelő mennyiségű készlettartalékolás annak érdekében, hogy kivédhető legyen a komoly árváltozás hatása;
  3. a készlettartás minimális költsége mellett maximális védelem a veszteséggel szemben;
  4. az inaktív készletek (többlet vagy felesleges készletek) minimalizálása, a termékváltások esetében koncentrálni az elfekvő árukra;
  5. az elkészült üzleti tervhez folyamatosan igazítani a készletállományt.

Egy eredményes Working Capital rendszer működéséhez érdemes a fenti öt terület legfontosabb mutatószámait (különböző forgási sebességeket, likviditási mutatókat) egyetlen mutatószámrendszerbe összefoglalni. Ezen mutatók aktuális értékei részét képezhetik a rendszeres beszámolóknak, ahol a csúcsmutatóhoz felelősséget rendelünk, ami valamilyen módon megjelenik az értékesítési kontrollingért felelős személy értékelésében és ösztönzésében. 

Pénzügyi tervezés lehetőségei, lépései 

A tervben meghatározzák és hozzárendelik a feladatok ellátásához szükséges eszközöket, a terv koordinálja, ütemezi a résztevékenységeket, továbbá optimalizálja (racionalizálja) az erőforrások felhasználását. A tervnek ilyen szintű lebontása segít megfelelő módon reagálni a környezet változásaira. A menedzsment tudatos magatartása hathatós eszköz lehet arra vonatkozólag, hogy konkrét elvárásokat fogalmazhatnak meg hatékony gazdálkodás érdekében.

A hatékony tervezés általában az értékesítési piac vizsgálatával kezdi el a munkát. Termékenként vagy szolgáltatásonként és piaconként megtervezi az értékesíthető mennyiséget, illetve a realizálható áraikat. Az értékesítési forgalom mennyiségi tervéhez lehet igazítani a raktáron lévő készletek változásait (befejezetlen, félkész és késztermék) és a termeléshez szükséges kapacitást (személyi és műszaki). A készlet- és kapacitásszükséglet meghatározza a forgótőkeigényt és a munkaerővel kapcsolatos költségeket. A hiány vagy a többlet következményekkel jár együtt a humánerőforrás és a beruházások területén. (Új munkaerőre van szükség, vagy a felesleges humán erőforrást kell-e elküldeni? Kell-e beruházni? Rendelkezésre áll-e az ehhez szükséges pénzügyi forrás?)  Mindez meghatározza a termelési terv költségeit, amelyekhez még szükséges figyelembe venni a másodlagos, átterhelt, felosztott közvetett költségeket, továbbá az általános költségeket. A most már rendelkezésre álló információk alapján meghatározható az eredményterv, legalábbis az üzemi (üzleti) tevékenység eredmény szintjéig (célszerű lenne a szokás vállalkozási eredmény szintjéig eljutni). A tervezés pénzügyi hatásainak megítélésére a pénzügyi terv szolgál, azaz a likviditási szempontból készített pénzügyi (cash-flow) terv az összes bevételnek és az összes kiadásoknak az összhangját vizsgálja.

A pénzügyi tervezés feladatai (Alpont)

A menedzsment elképzelései alapján meghatározható, hogy milyen elvárások forgalmazhatók meg a pénzügyi tervvel szemben, melyek a főbb célkitűzések. A pénzügyi terv előzetesen bemutatja a várható bevételeket és kiadásokat, amelyeknek egyenlege a likviditási, pénzforgalmi terv.

A pénzügyi terv elkészítése és karbantartása (Alpont)

A terv összeállítása során minden gazdasági eseményt, hatást vegyünk figyelembe, állítsuk be a kimutatás bevételi vagy kiadási oldalára. A becslést oly módon kell elvégezni, hogy minden bevételi vagy kiadási adat megfelelő módon alá legyen támasztva. Fontos megteremteni az időbeli összhangot a bevételek és a kiadások között. A tervezésnél alapvető cél, hogy minden tervezési periódusban a potenciális bevétel nagyobb legyen, mint a kiadás. Természetesen ez nem minden esetben biztosítható, így olyan módon kell alakítani a pénzügyi folyamatokat, hogy a korábbi bevételi többletek finanszírozzák a fennmaradó forráshiányt. A bevételekből elsőként azokat a kiadásokat kell fedezni, amelyeknek sem a nagyságát, sem az esedékességét nem módosíthatjuk.

  1. Bevételek:
    1. Értékesítés nettó árbevétele
    2. Egyéb bevételek
    3. Külső források igénybevétele (hitel, kölcsön, támogatások)
    4. Adóelszámolások (áfa)
  1. Kiadások:
    1. Személyi ráfordítások (bérek, járulékok és egyéb kifizetések)
    2. Anyagi jellegű kiadások (anyagfelhasználás)
    3. Részben fix kiadások (működési kiadások, elkülöníthetőek és elmaradhatnak)
    4. Fix kiadások (vállalkozói kivét, lízing díjak)
    5. Tőke és kamatszolgálat
    6. Beruházási kiadás
    7. Adóelszámolások

Kiadástöbblet fedezése: előző időszak bevételtöbbletéből, tulajdonosok befizetéseiből, hitelből. A fedezetlen kiadástöbbletet át kell vinnünk a következő időszakra.

3. Bevételek tervezése

A likviditás szempontjából alapvető, hogy megvizsgálják, hogy milyen a meglévő, illetve a potenciális vevők fizetési hajlandósága. A likviditás szem előtt tartása miatt célszerű növelni a készpénzes vagy a rövidebb határidős értékesítéseket. A korábbi partnerkör tapasztalatai alapján, ha tudnak, megbízható vevőknek értékesítsenek! Ha a vevő már régi partner, neki adhatunk hosszabb fizetési határidőt. Előző év(ek) azonos időszaka(i) alapján lehet következtetni az értékesítés-, bevételrealizálás szintjeire. Folyamatos vevői követelés-monitoringra van szükség. Problémás esetben meg kell keresni azokat a módokat, hogy miként lehet a kevésbé mobil eszközt likviddé tenni, ilyen megoldás lehet például a faktoring.

4. Kiadások tervezése

Az egyes kiadások felmerülési ideje eltérő, vannak olyanok, amelyeket az adott hónapban ki kell fizetni (működési kiadások, rezsi és személyi jellegű kifizetések), továbbá vannak a szállítók, amelyeket óvatos finanszírozási taktikával kicsit lehet késleltetni (a szerződés feltételei között). Ha finanszírozáshoz hitelfelvételre van szükség, akkor úgy próbáljuk megkötni a szerződést, hogy a hitel részleteit és a kamatokat olyan időszakban kelljen visszafizetni, amikor tudunk is fizetni (több lesz a bevétel, mint a kiadás). A beruházásokba is úgy vágjanak bele, hogy tudják, mi a finanszírozás alapja, és az adósságszolgálati visszafizetések megvalósulhassanak a saját forrásokból, elsősorban az árbevételeinkből.

Fontos összefüggés, hogy a forgalom és a vevők fizetési hajlandóságán múlik a szállítói kötelezettségek kifizetése. Ha van szabad cash, figyelembe kell venni az árengedmények szerepét, azaz ha pontosan, gyorsan, készpénzben fizethetők a szállítók, jelentős árengedmény kapható.

5. Kiadástöbblet fedezése

Ha a bevételek nem fedezik a kiadásokat, azaz kiadástöbblet várható, akkor azt valahogyan fedezni kell. Első forrás az előző időszakokból megmaradt bevételtöbblet. Ha nincs, vagy kevés, akkor először a belső forrásokat kell mobilizálni: felszabadítható forgóeszközök, faktorálható vevők, tulajdonosi befizetések (akár ideiglenes kölcsön formájában is). Utána jöhetnek a külső források, a hitelek, a kölcsönök, a szállítói hitelek elnyújtása. Fontos figyelni az adósságszolgálat teljesítése esetében a bevétel által megengedhető ütemezésére.

Ha egy rövidebb időszakig kiadástöbblet van, utána viszont néhány hónapig bevételtöbblet, akkor a likviditás ciklikusságáról beszélhetünk. A bevételtöbbletes időszakokban a keletkező többleteket fektessük be, és szolgáljon ez a kiadástöbbletes időszakok fedezésére. Ha ez nincs, vagy kevés, a bankunkkal is megegyezhetünk egy áthidaló kölcsönben. 

Érzékenységi elemzés (Alpont)

A tervek összeállításakor gyakori hiba, hogy a különböző módszerek alapján kialakított, számszerűsített eredményeket készpénznek veszik. Minden tervnek vannak olyan összetevői, amik feltételezéseken, elfogadott axiómákon alapulnak. A valós élet gyakorta produkál olyan variációkat, amelyek alapjaiban változtatják meg a célokat. A tervek főbb indikátorai esetében azt vizsgálják, hogy az előrejelzés milyen érzékenyen reagál az alapparaméterek változására. Ha egy feltétel megváltoztatása lényeges eltéréseket okoz a becsült előzetes kimutatásokban, akkor azt kritikus változónak tekintik, ami további elemzést igényel. A módszer egyszerűsítésének érdekében – hiszen nagyon sok feltételt kell megvizsgálni – gyakran három forgatókönyv kerül kialakítása: pesszimista, legvalószínűbb, optimista.

Lépései: 

  1. A vizsgált kockázati tényezők legvalószínűbb előfordulási értékeinek meghatározása;
  2. A kockázati tényezők reálisan várható előfordulási értékeit tartalmazó sávot határozzuk meg (független változó);
  3. Előfordulási érték alapján a hatás meghatározása (függő változó);
  4. Ábrázolás.

Előnyei: 

  • Egyszerű;
  • Gyors.

Hátrányai:

  • Nem veszi figyelembe a valószínűséget;
  • Nem veszi figyelembe a korrelációt;
  • Nem értékeli az együttes hatást.
  1. A cash flow elkészítése 

Cash flow-kimutatás elkészítése a beszámolóhoz 

A vállalkozás pénzügyi helyzetének megítélése során az elemzések három fő irányt érintenek:

– a hosszú lejáratú fizető- és hitelképesség – az adósságállomány,

– a rövid lejáratú fizető- és hitelképesség – a likviditás,

– a pénzáramok – a cash flow

alakulásának vizsgálatát.

A cash flow – általánosan elfogadott értelmezés szerint – nem más, mint pénzforrások képződésének és felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt. A cash flow értéke megegyezik a pénzbevételek és a pénzkiadások különbségével, végső soron tehát a pénzeszközök állományváltozását jelzi.

A vállalkozások pénzfolyamatainak, egy időtartamon belüli pénzáramlásainak vizsgálatát, elemzését különböző kimutatások készítésével végezhetjük el. A nemzetközi számviteli irodalomban két irányzat alakult ki: 

– A német számviteli irodalomban azt kívánták bemutatni, hogy miből származott, mi az eredete a vállalkozás által használt pénznek, valamint a megszerzett pénzt a gazdálkodás során mire használták fel. Ennek bemutatására az ún. tőkeforgalmi kimutatást készítették, készítik el.

– Az angolszász irodalom alapján kezdetben az ún. forgótőke-kimutatást készítették el, amely elsősorban a forgóeszközöket és forgóeszközök finanszírozását mutatta be. Ez a szemlélet nem volt alkalmas a vállalkozás egészének értékelésére, ezért háttérbe szorult, és helyét a cash flow-kimutatás vette át. Ez a kimutatás az elért pénzbevételek és végleges pénzkiadások folyamatainak bemutatására alkalmas összesítés (cash flow-kimutatás).

Az elsődleges cél, hogy információt szolgáltasson egy adott vállalkozáshoz, adott időszakban befolyó és onnan kiáramló pénzeszközökről. Ez egyfajta teljesítménymutató is, aminek függetlennek kell lennie a vállalkozás profiljától. Érdektelen tehát, hogy termelő vállalatról vagy éppen pénzintézetről beszélünk. A vállalkozás működéséhez pénzeszközökre mindig szükség van. Ez ugyanis egy olyan befektetés, amelynek várható hozama nagyon alacsony, és minden egyéb feltétel változatlansága esetén a cégek javíthatnának nyereségességükön, ha kevés vagy semmilyen pénzeszközzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel nem rendelkeznének. Ez azonban a gyakorlatban szinte lehetetlen, a különböző tranzakciók lebonyolításához szinte mindig szükség van valamilyen pénzmennyiségre. A vállalkozások különböző célokból tartanak készpénzt vagy készpénz-helyettesítő eszközöket. Ezek lehetnek tranzakciós célok, óvatosságból, spekulációs célra (kedvező beszerzési lehetőségek kihasználása), de lehet, hogy szerződéses kötelezettség írja elő (finanszírozó bank követelménye).

A fentiekben tárgyalt pénzkészletről persze leginkább a pénztáros és a bankszámlát könyvelő munkatárs tudna információt nyújtani, mivel eleve ezzel a feladattal bízták meg őket, azaz vételezzék be a készpénzt, és fizessenek a megadott utalványozásokra, vagy könyveljék a beérkezett pénzeket és a kifizetett pénzeket a bankszámláról. Az ő általuk nyújtható információ azonban meglehetősen egyoldalú, jellemzően a pénz mennyiségére korlátozódik, és nem vonható le belőle különösebb következtetés azon kívül, hogy a következő időszakra elegendő lesz-e a rendelkezésre álló pénzmennyiség. Nem alkalmas a beszámolót készítő számára, de nem lenne alkalmas a beszámolót olvasó számára sem ez a fajta információ.

Miután beszámolási kérdésekről van szó, fontos tisztázni a cash flow adatbázisát is. 

Ez jelenleg a számviteli adatokra épül, figyelembe véve azok közgazdaságtani eltérő tartalmi megítélését is. Másodlagos célnak tekinthető a pénz ki- és beáramlásának a szükség szerinti továbbrészletezése, miszerint azt is tudni kellene, hogy milyen a vállalkozás befektetési és finanszírozási tevékenysége. Ezeknek az információknak orientálnia kell a befektetőket, hitelezőket a következő főbb kérdésekben:

1. Tud-e majd a vállalkozás pozitív cash flow-t produkálni? 

2. Eleget tud-e tenni kötelezettségeinek, és tud-e osztalékot fizetni? 

3. A bevételek és ráfordítások, valamint a pénzeszköz-beáramlás és -kifizetés közötti eltéréseket mi okozza? 

4. A vállalkozás befektetési és finanszírozási tevékenységének pénzeszköz és nem pénzeszköz aspektusait is be kellene mutatni. 

A kérdést meglehetősen hasonló szempontból közelíti az IAS 7 standard is. A hatókör és a cash flow-információ előnyei részben a következők:

1. A pénzügyi kimutatás felhasználói számára érdekes, hogyan termeli és használja fel a gazdálkodó a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket.  

2. Lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy értékeljék a vállalkozás nettó eszközeiben bekövetkezett változásokat, a vállalkozás pénzügyi szerkezetét (ideértve a likviditást és tartós fizetőképességet). 

3. Biztosítja a cash flow-k összegeinek és időbeli ütemezésének a változó körülményekhez és lehetőségekhez történő alkalmazkodás érdekében a befolyásolási képességet. 

4. Lehetővé teszi a felhasználók számára a különböző gazdálkodók jövőbeni cash flow-i jelenértékének felmérését és összehasonlíthatóságát. 

Világos, hogy a fenti felvetések tovább folytathatók annak függvényében, hogy milyen egyéb (a beszámoltatáson kívüli) területeken kívánjuk hasznosítani a cash flow-t. Ilyenek lehetnek például a következők: 

1. A vállalat értékteremtő képességének meghatározása  

2. Likviditás tervezése 

3. Utólagos elemzések lefolytatása 

4. A vállalkozás növekedésének, terjeszkedésének mik lehetnek a forrásai? 

5. Stb. 

A cash flow a Számviteli törvény szerint nem önálló része a beszámolónak, hanem a kiegészítő mellékletben kell elhelyezni. A befektetési és a finanszírozási cash flow-t direkt módszerrel lehet összeállítani. Mindez azt jelenti, hogy nem lehet összeállítani ezt a kimutatást csak a mérleg és az eredménykimutatás adataiból, szükség van a részletező nyilvántartásokra.

Direkt és indirekt cash flow 

Az összeállítás során követendő eljárások a direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) módszerek alkalmazására építenek. 

A direkt módszerrel összeállított cash flow-kimutatás részletesebb adatokat tartalmaz, így több információt szolgáltat a vállalkozásról, ezáltal könnyebben értelmezhető, előrejelzésre, elemzésre jobban használható. Pénzügyi tervezés során rövid távú előrejelzésre ez a típusú kimutatás jobban használható, ugyanis a pénzügyi helyzet rövid távú elemzéséhez általában részletesebb adatokra van szükség. A direkt módszer elméleti adatbázisa az eredménykimutatás lenne, de az ott lévő adatok alapján nem állítható össze pontos cash flow-kimutatás, tekintettel arra, hogy nem mutatják jól vagy egyáltalán nem mutatják az eredménykimutatás tételei a tényleges pénzmozgásokat. A direkt módszer, amellyel a bruttó készpénzbevételek és a bruttó készpénzkifizetések főbb kategóriáit mutatja be az adott kimutatás. A direkt módszer alapján a bruttó pénzbevételek és bruttó pénzkifizetések főbb kategóriáiról szóló információkat kaphatunk:

a) a gazdálkodó számviteli nyilvántartásaiból; vagy

b) az árbevételeknek, az értékesítés önköltségének (pénzintézet esetén a kamat- és kamatjellegű bevételeknek, valamint a kamat- és kamatjellegű ráfordításoknak) és az eredménykimutatás egyéb tételeinek módosításával:

– az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és kötelezettségekben történt változásokkal;

– egyéb nem készpénz tételekkel; valamint

– egyéb olyan tételekkel, amelyekhez kapcsolódnak pénzhatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k.

Az indirekt cash flow abból a szempontból több információt szolgáltat, hogy megmutatja az eredmény és a működési cash flow közötti eltérést. A közvetett cash flow-kimutatás összevont adatokat tartalmaz, így elsősorban hosszabb távú előrejelzésekre alkalmas, ahol a változások irányvonalának meghatározása a cél. Az indirekt módszer, amellyel a nettó nyereséget vagy veszteséget módosítják a nem készpénz jellegű tranzakciók hatásaival, a múltbeli vagy jövőbeni működési pénzbevételek vagy -kifizetések aktív vagy passzív időbeli elhatárolásaival és a befektetési vagy finanszírozási cash flow-val kapcsolatos bevételi vagy kiadási tételekkel. A közvetett módszer esetén a folyamatos működésből származó pénzeszközök meghatározásánál az eredménykimutatás adózott eredmény kategóriájából indul ki, és felsorol minden olyan korrekciót, amely ahhoz szükséges, hogy a teljesítményszemléletű, számviteli elven alapuló eredménytől eljussunk a pénzforgalmi folyamatokhoz. Az indirekt módszerrel a működési tevékenységekből származó nettó cash flow-t a nettó nyereségnek vagy veszteségnek az alábbiak hatásaival történő módosításával határozzák meg:

a) az adott időszak alatt a készletekben, valamint a működési követelésekben és kötelezettségekben történt változások;

b) nem készpénz tételek, mint például az értékcsökkenés, a céltartalékok, a halasztott adók, a nem realizált árfolyamnyereségek és -veszteségek, társult vállalkozások fel nem osztott nyeresége, kisebbségi részesedések; és

c) minden egyéb olyan tétel, amelyhez kapcsolódnak pénzhatások befektetési vagy finanszírozási cash flow-k.

A teljesítményszemléletű számvitelben a vevői kiegyenlítéstől függetlenül az értékesítést abban az időszakban számolják el teljesítményként, amikor a termékeket a vevő rendelkezésére bocsátják és a szolgáltatásokat teljesítik. A teljesítmények realizálása érdekében felmerült költségek az időszak ráfordításait képezik, függetlenül a pénzkifizetés időpontjától. A teljesítmények és azok realizálása érdekében felmerült ráfordítások bekerülési értékének különbsége az időszak realizált eredményét adja, amely megfelel az adózás utáni eredmény kategóriájának.

Az adózás utáni eredményből történő kiindulás tulajdonképpen azt jelenti, hogy az eredménykimutatásban meghatározott adott időszaki adózás utáni eredmény megegyezik az időszak pénzbevételeinek és kiadásainak különbségével – tehát a reálfolyamatok egybeesnek a pénzfolyamatokkal. Minden olyan esetben, amikor azok elválnak egymástól, korrekciós elemző tételt kell elszámolni. A folyamatos működésből származó nettó pénzáram meghatározása három lépésben történik.

1. lépés

A pénzeszközök állományváltozásának megállapításához elsőként az amortizáció összegével ki kell egészíteni az adózott eredményt. Ugyanis az amortizáció az adózott eredmény számításánál mint az adott időszak ráfordítása korábban levonásra kerül a teljesítményekből, de ugyanakkor az időszakban nem jelent pénzfelhasználást. Az adózott eredmény amortizációval megnövelt összege általánosan elfogadott becslése a pénzáramlásnak.

2. lépés 

Az adózott eredmény, olyan ráfordítási és bevételi tételekkel kerül korrekcióra, amely az adott időszakban nem jár együtt pénzkifizetéssel vagy pénzbefolyással.

A céltartalékok időszaki felhasználásán felüli képzése, az elszámolt értékvesztések, a befektetett eszközök értékesítéséből származó veszteség, a nem realizált árfolyamveszteség az adózott eredményt növelő korrekciós tételeket jelentenek.

A céltartalékok az adott időszaki képzésén felüli felhasználása, az elszámolt értékvesztések visszaírása, a befektetett eszközök értékesítéséből származó nyereség az adózott eredményt csökkentő korrekciós tételek. A Nemzetközi Számviteli Standardok (IAS/IFRS) megengedik a nem realizált árfolyamnyereség elszámolását is, ilyen módon a nem realizált árfolyamnyereség is szerepelhet a csökkentő korrekciós tételek között. Nemzetközi gyakorlatban a halasztott nyereségadó-kötelezettség miatti korrekció is szerepel az adózás utáni eredménymódosító tételei között.

3. lépés

A mérlegegyenlőségből az előzőekben meghatározott összefüggések alapján a rövid lejáratú kötelezettségek növekedéseit, a készletek, a vevők és a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírok állományában bekövetkezett csökkenéseket a folyamatos működésből származó pénzeszközök forrásaként mutatjuk ki.

A rövid lejáratú kötelezettségek csökkenéseit, a készletek, a vevők és a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírok állománynövekedéseit pedig az időszaki pénzeszközállomány felhasználásaként vesszük számba.

A cash flow-kimutatás alapsémája és összeállításának lehetőségei 

A kimutatás összeállítása során a pénzáramlások bruttó elszámolásának elvét, az összehasonlíthatóság, következetesség elvét, valamint a lényegesség elvét figyelembe kell venni. A CF alapsémáját az alábbi leegyszerűsített ábra mutatja

1

A pénzeszközök változásai (D) összege megegyezik az időszak végi és időszak eleji pénzkészlet különbségével.

Az indirekt módszernél bemutatott cash flow-értékek a vagyonrészek állományváltozásából következnek, azaz a záró egyenlegek és a nyitó egyenlegek különbségeként számítjuk. 

A direkt módszernél viszont a forgalmakból kell kiindulni, és ki kell részletezni a növekedéseket és a csökkenéseket. Mindezt nézzük meg egy egyszerű számszaki példán keresztül. (Természetesen a forgalmi adatok nem határozhatók meg mindig a cash flow szerinti bontásban egy főkönyvi számláról, ilyenkor kell az analitikákból kiegészítő információkat szerezni, vagy a könyvvezetést kell tovább tagolni.)  

A direkt és az indirekt módszerösszefüggése

A módszerek különbözőségéből adódóan a direkt levezetés részletesebb információ igényű, és ezt az információ igényt nem könnyű a számviteli nyilvántartások további részletes feldolgozása nélkül biztosítani. Fontos kérdés, hogy a plusz munkaráfordítás megéri-e?

A direkt módszer ebből következően a cash flow-előrejelzéseknél is hatékonyabb megoldásnak bizonyul, mint az összevont adatokat bemutató indirekt levezetés. A számszaki végeredménynek azonban azonosnak kell lennie. 

Pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek 

A pénzeszköz-egyenértékeseket inkább rövid lejáratú készpénz-kötelezettségek teljesítéséhez befektetési vagy egyéb célból tartják. Ahhoz, hogy egy befektetés pénzeszköz-egyenértékesnek minősüljön, könnyen, ismert összegű készpénzre válthatónak kell lennie. Ezért valamely befektetés rendszerint csak akkor minősül pénzeszköz-egyenértékesnek, ha rövid, mondjuk a megvásárlás dátumától számított legfeljebb három hónapon belüli lejáratú. A tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések nem lehetnek pénzeszköz-egyenértékesek, kivéve, ha tartalmukban pénzeszköz-egyenértékesek, mint például a lejárattól számított rövid időn belül, egy meghatározott visszaváltási nappal megvásárolt elsőbbségi részvények.

A bankoktól történő kölcsönfelvétel általában finanszírozási tevékenységnek minősül. Néhány országban azonban a felszólításra visszafizetendő folyószámlahitelek a gazdálkodó pénzgazdálkodásának szerves részét képezik. Ilyen körülmények között a folyószámlahitelek a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek részei. A bankokkal történt ilyenfajta megállapodásokat az jellemzi, hogy a banki egyenleg gyakran ingadozik a pozitív egyenleg és a folyószámla-túllépés között.

A cash flow nem tartalmazza a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket megtestesítő tételek közötti mozgásokat, mivel ezek az összetevők inkább a gazdálkodó pénzgazdálkodásának mint működési, befektetési és finanszírozási tevékenységeinek részét képezik. A pénzgazdálkodás magában foglalja a pénzfeleslegnek pénzeszköz-egyenértékesekbe történő befektetését.

Működési tevékenységek 

A működési tevékenységből származó cash flow összege egy kulcsfontosságú jelzés arra, hogy milyen mértékben termelt a gazdálkodó tevékenysége során a kölcsönök visszafizetéséhez, a gazdálkodó működőképességének fenntartásához, osztalékok kifizetéséhez, valamint új befektetések létrehozásához külső finanszírozási források igénybevétele nélkül elegendő cash flow-t. A múltbeli működési cash flow egyes összetevőiről szóló információ egyéb információkkal együtt felhasználható a jövőbeni működési cash flow előrejelzéséhez.

A működési tevékenységből származó cash flow elsősorban a gazdálkodó fő bevételtermelő tevékenységéből származik. Ezért általában azon tranzakciók és egyéb események eredményeképpen jön létre, amelyek befolyásolják a nettó nyereséget vagy veszteséget. Működési tevékenységből származó cash flow például:

a) áruértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származó pénzbevételek;

a) jogdíjakból, díjakból, jutalékokból és egyéb bevételből származó pénzbevételek;

a) áruszállítóknak és szolgáltatásnyújtóknak történő pénzkifizetések;

a) alkalmazottak számára és nevében történő kifizetések;

a) biztosítótársaságok díjbevételekkel és kárigényekkel, évjáradékokkal és egyéb biztosításikötvény-juttatásokkal kapcsolatos pénzbevételei és -kifizetései;

a) nyereségadókkal kapcsolatos pénzkifizetések vagy visszatérítések, kivéve, ha azok kifejezetten finanszírozási és befektetési tevékenységhez kapcsolódnak; és

a) az üzletkötési vagy kereskedési célból kötött szerződésekből származó pénzbevételek és -kifizetések.

Néhány tranzakció, mint például egy üzem értékesítése, olyan nyereséggel vagy veszteséggel járhat, amelyet a nettó nyereség vagy veszteség meghatározásánál vesznek figyelembe. Ugyanakkor az ilyen tranzakciókból származó cash flow-k befektetési tevékenységből származó cash flow-k.

A gazdálkodó tarthat értékpapírokat és kölcsönöket forgatási vagy kereskedési célból, mely esetben ezek hasonlóak a kifejezetten továbbértékesítés céljából megszerzett készlethez. Ezért a forgatási vagy kereskedési célú értékpapírok megvásárlásából és eladásából származó cash flow szokásos vállalkozási tevékenységnek minősül. Hasonlóképpen a pénzintézetek által nyújtott készpénzelőlegek és -kölcsönök nyújtása is általában működési tevékenységnek minősülnek, mivel ezek az adott gazdálkodó fő bevételtermelő tevékenységei közé tartoznak.

Befektetési tevékenységek 

A befektetési tevékenységből származó cash flow elkülönített közzététele fontos, mivel a cash flow képviseli azt, hogy milyen mértékben kapcsolódtak a kiadások jövőbeni jövedelemgenerálást és cash flow-képzést szolgáló erőforrások beszerzéséhez. 

Befektetési tevékenységből származó cash flow például:

a) pénzkifizetések ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális javak, és egyéb hosszú lejáratú eszközök megszerzése érdekében. Az ilyen kifizetések közé tartoznak az aktivált fejlesztési költségekhez és a saját kivitelezésben készült ingatlanokhoz, gépekhez és berendezésekhez kapcsolódó kifizetések;

b) pénzbevételek az ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális javak és egyéb hosszú lejáratú eszközök eladásából;

c) pénzkifizetések egyéb gazdálkodók tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásban lévő érdekeltségeknek a megszerzése érdekében (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó kifizetések kivételével);

d) pénzbevételek egyéb gazdálkodók tőke- vagy hitelinstrumentumainak és közös vállalkozásokban lévő érdekeltségeknek az eladásából (a pénzeszköz-egyenértékesnek tekintett vagy forgatási vagy kereskedési célból tartott eszközökre vonatkozó bevételek kivételével);

e) egyéb feleknek nyújtott pénzelőlegek és -kölcsönök (a pénzintézetek által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);

f) pénzbevételek egyéb feleknek nyújtott előlegek és kölcsönök visszafizetéséből (a pénzintézetek által nyújtott előlegek és kölcsönök kivételével);

g) futures szerződésekre, forward szerződésekre, opciós szerződésekre és swap szerződésekre vonatkozó pénzkifizetések, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a kifizetések pénzügyi tevékenységnek minősülnek; és

h) futures szerződésekből vonatkozó, forward szerződésekből, opciós szerződésekből és swap szerződésekből származó pénzbevételek, kivéve, ha a szerződéseket forgatási vagy kereskedési célból kötötték, vagy ha a bevételek pénzügyi tevékenységnek minősülnek.

Ha egy szerződést egy azonosítható pozíció fedezeti ügyleteként számolnak el, a szerződéshez kapcsolódó cash flow-t a fedezett pozíció cash flow-jával azonos módon kell besorolni.

Finanszírozási tevékenységek 

A finanszírozási tevékenységből származó cash flow elkülönített közzététele fontos, mert felhasználható a gazdálkodónak tőkét nyújtók által támasztott jövőbeni cash flow igényének előrejelzésére.

Finanszírozási tevékenységből származó cash flow például:

a) részvények vagy egyéb tőkeinstrumentumok kibocsátásából származó pénzbevételek;

b) tulajdonosoknak történt kifizetések a gazdálkodó részvényeinek megszerzésére vagy visszavásárlására;

c) adóslevelek, kölcsönök, kötelezvények, kötvények, jelzáloglevelek és egyéb rövid vagy hosszú lejáratú kölcsönök kibocsátásából származó pénzbevételek;

d) kölcsönvett összegek visszafizetése; és

e) a lízingbevevő által a pénzügyi lízingre vonatkozóan fennálló kötelezettség csökkentésére befizetett pénzösszeg.

A cash flow-kimutatás szabályozása a számviteli törvényben

2

Forrás: Veit J.: A számviteli adatokra épülő cash flow-kimutatások összeállításának elméleti és gyakorlati problémái. Ph.D. disszertáció, 2005.

A számviteli törvényben rögzített cash flow-séma 

A teljesség igénye nélkül az alábbi korrekciós tételekkel és azok magyarázatával szolgálunk. A számviteli törvény előírása alapján a cash flow-kimutatás – az adózás előtti eredményből kiindulva részben indirekt, részben direkt módon levezetve – állapítja meg a pénzeszközváltozást. 

A működési cash flow meghatározása során az adózás előtti eredmény korrigálásra kerül mindazokkal a tételekkel, melyek nem eredményeztek pénzeszközváltozást.

(2)–(3) sorok: Az elszámolt amortizáció (terv szerinti és terven felüli egyaránt) nem eredményez pénzeszközváltozást, de a tárgyévi eredményre csökkentő hatású. Az elszámolt értékvesztés az előző logikából kiindulva sem okoz pénzeszköz-csökkenést. Így, e címen elszámolt tételek összegével az adózás előtti eredményt növelni kell (+). Az értékvesztés visszaírása sem jelent bevételt a társaságnak, ugyanakkor a tárgyévi eredményt növeli. Korrekciós tételként csökkenteni kell (–).

(4) sor: A képzett céltartalék nagysága (mivel az egyéb ráfordítások között kell elszámolni) az adózás előtti eredményt csökkenti. A korrekció során a képzett céltartalék összegével növelni kell az adózás előtti eredményt, a feloldott céltartalék összegével viszont csökkenteni kell, mert bevételt nem eredményezett. Természetesen ugyanez az eredmény érhető el a képzett céltartalék és a feloldott céltartalék különbségével.

(5) sor: Amennyiben a befektetett eszközök eladási ára és a könyv szerinti értéke közötti különbség nyereség, akkor negatív előjellel, ha veszteség, akkor pozitív előjellel kell módosítani az adózás előtti eredményt.

(6) sor: A szállítói kötelezettség állományának a változása mint korrekciós tételnek a megállapítása igen bonyolult és összetett feladat. Ebben a korrekciós tételben figyelmen kívül kell hagyni a fináncváltó miatti tartozást, a pénzkölcsön miatti tartozást, valamint a kapcsolt és egyéb részesedési viszonyban lévő vállalatokkal szembeni pénztartozást. A szállítók állományának a növekedése pénzkiadás-csökkenést jelent, állományuk csökkenése pénzkiadás-növekedést eredményez. Abban az esetben, ha a szállítók állománya növekedik, pozitív előjellel, amennyiben csökken, negatív előjellel kell számításba venni.

(7) sor: Az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek változása sorban kell kimutatni a vevőktől kapott előleget, a váltótartozásokat és az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek állományának a változását. E tételek állományának növekedését pozitív előjellel, állományának csökkenését negatív előjellel kell figyelembe venni. A pénztartozásból keletkezett tartozások (fináncváltó, kölcsön- és hiteltartozások) a finanszírozási cash flow-n belül kerülnek kimutatásra.

(8) sor: A bevételek passzív időbeli elhatárolása olyan pénzbevételt jelent, mely csak a következő időszak(ok)ban jelenik meg bevételként. A passziválás a (ár)bevételeket csökkenti, így csak a mérlegből állapítható meg. A bevételek állományának a növekedését negatív előjellel, csökkenését pozitív előjellel kell figyelembe venni. A költségek (ráfordítások) passzív időbeli elhatárolása éppen ellentétel az előbbi példával. A halasztott bevételek passzív időbeli elhatárolásának növekedésekor csak pénzeszköz-növekedés állhat fenn, így negatív előjellel kell figyelembe venni.

(9)-(10) sorok: A vevőkövetelés változása mélyebb vizsgálatot igényel. A növekedés nem feltétlenül pénzmozgáshoz kapcsolható, de a csökkenése sem pénzeszköz csökkenésének az eredménye. Egy követelés csökkenése összefüggésbe hozható pénzeszköz-növekedéssel, értékvesztéssel, hitelezési veszteséggel, egyéb okokkal. De az előbbi szempontok egyszer már figyelembe lettek véve a 2-3-as sorokban. Összességében a követelések és a forgóeszközök állományának a növekedését negatív előjellel, míg csökkenésüket pozitív előjellel kell figyelembe venni a működési cash flow összeállítása során. Sajátos a helyzet a visszavásárolt üzletrészek, saját részvények esetén. Ezen értékpapírok visszavásárlása (azaz állományának a növekedése) pénzeszköz-csökkenést eredményez, állományának csökkenése nem feltétlenül jelent pénzeszköz-növekedést. Be lehet vonni ezen értékpapírokat a rendkívüli tételek körének az érintésével, valamint a tőkelevonás elszámolásával. Így az ilyen gazdasági események véglegesen a finanszírozási cash flow soraiban jelennek meg.

(11) sor: Az aktív időbeli elhatárolások a passzív időbeli elhatárolások változásához hasonlóan kerülnek elszámolásra. A bevételek aktív időbeli elhatárolásának a képzése olyan bevétel-elszámolást jelent, amely ténylegesen csak a következő időszakban kerül realizálásra. A bevételek aktív időbeli elhatárolásának csökkenése pénzeszköz állományának a növekedését eredményezi. Így az állományának a növekedését negatív előjellel, csökkenését pozitív előjellel kell figyelembe venni.
A költségek (ráfordítások) időbeli elhatárolásának a növekedése olyan tényleges pénzkiadást jelent, amely költségként (ráfordításként) csak a jövőben számolható el. A költségek (ráfordítások) időbeli elhatárolásának a csökkenése az előző időszakban jelent(ett) pénzkiadást, tárgyévben csak költség, ráfordítás felhasználásának tekinthető. A halasztott ráfordítások időbeli elhatárolásának növekedése és csökkenése pénzsemleges folyamat.

(13) sor: A fizetett (fizetendő) osztalék, részesedés sorban az adott időszak után fizetett (fizetendő, a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált) osztalék, részesedés és a kamatozó részvények után fizetett (fizetendő) kamat összegét kell kimutatni. 

(14)-(15) sorok: A befektetett eszközök (immateriális javak, tárgyi eszközök, pénzügyi eszközök) eladásának és beszerzésének a különbsége. Külön megemlítést érdemel a tárgyi eszközök állományának a növekedése. Ez történhet beszerzésből, a beszerzést követő aktiválásból, apportból, ajándékozásból, többletből, cseréből stb. Csökkenés lehet értékesítésből, átsorolásból, speciális átadásokból. 

(16)-(17) sor: A „Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök, elhelyezett bankbetétek” sorokon az adott időszakban hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök, elhelyezett bankbetétek összegét kihelyezését, illetve törlesztését kell kimutatni. 

(18) sor: Az adott időszakban birtokolt részesedések után kapott osztalékok összege.

(19) sor: Részvénykibocsátás, tőkebevonás során ténylegesen befolyt összeget itt kell feltüntetni. Abban az esetben, ha apport is megvalósult, úgy azt figyelmen kívül kell hagyni.

(20) sor: Az adott időszakban rövid és hosszú lejáratú kötvények és más hitelezési viszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásának során befolyt pénzösszeget kell figyelembe venni.

(21) sor: Az adott időszakban felvett hitel és kölcsönből befolyt pénzbevételt kell kimutatni.

(22) sor: A „Véglegesen kapott pénzeszközök” soron az adott időszakban jogszabály alapján, a tőke-, illetve eredménytartalék javára véglegesen vagy az eredmény javára fejlesztési célból kapott (befolyt) pénzösszeget kell kimutatni. 

(23) sor: A „Részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás)” soron az adott időszakban jegyzett tőke leszállítása miatt a tulajdonosok részére kifizetett pénzösszeget kell kimutatni, valamint a bevont saját részvény, üzletrész névértékét. 

(24) sor: A „Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok visszafizetése” soron a kibocsátott kötvények és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok adott időszakban beváltott, törlesztett összegét kell kimutatni. 

(25) sor: A „Hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetése” soron az igénybe vett hitel, kölcsön adott időszakban törlesztett összegét kell kimutatni.

(26) sor: A „Véglegesen átadott pénzeszközök” soron az adott időszakban, jogszabály alapján, a tőke-, illetve eredménytartalékot vagy az eredmény terhére véglegesen átadott pénzeszközöket kell kimutatni.

I. Működési cash flow (1-13. sorok)
1a. Adózás előtti eredmény +
ebből: működésre kapott, pénzügyileg rendezett támogatás,
1b. Korrekciók az adózás előtti eredményben +
1. Korrigált adózás előtti eredmény (1a+1b) +
2. Elszámolt amortizáció +
3. Elszámolt értékvesztés és visszaírás +
4. Céltartalék képzés és felhasználás különbözete +
5. Befektetett eszközök értékesítésének eredménye +
6. Szállítói kötelezettség változása +
7. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása +
8. Passzív időbeli elhatárolások változása +
9. Vevőkövetelés változása +
10. Forgóeszközök (vevőkövetelés és pénzeszköz nélkül) változása +
11. Aktív időbeli elhatárolások változása +
12. Fizetett adó (nyereség után) –
13. Fizetett osztalék, részesedés –
II. Befektetési cash flow (14-18. sorok)
14. Befektetett eszközök beszerzése –
15. Befektetett eszközök eladása +
16. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése, megszüntetése, beváltása +
17. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek –
18. Kapott osztalék, részesedés +
III. Finanszírozási cash flow (19-26. sorok)
19. Részvénykibocsátás, tőkebevonás (tőkeemelés) bevétele +
20. Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának bevétele +
21. Hitel és kölcsön felvétele +
22. Véglegesen kapott pénzeszköz +
23. Részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás) –
24. Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapír visszafizetése –
25. Hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetése –
26. Véglegesen átadott pénzeszköz –
IV. Pénzeszközök változása (I+II+III. sorok) +
27. Devizás pénzeszközök átértékelése +
V. Pénzeszközök mérleg szerinti változása (IV+27. sorok) +

A magyar törvény 2019. évben egy módosított cash flow-kimutatás kerül elkészítésre a beszámoló részeként, amelyhez – ahogy az előzőekben is kiderült – nem elegendőek a mérleg és az eredménykimutatás adatai összevont aggregát adatai. Az összeállításnál olyan korrekciós tételeket kell alkalmazni, amelyek segítségével – a levezetés alapján mutatkozó – halmozódások kiszűrésre kerülnek. A pénzmozgással nem járó befektetési és finanszírozási tételek korrekciót idéznek elő a működési cash flow-ban. A korrekciókat az érintett mérlegsoroknál korrekciós sor beiktatásával kell végrehajtani. Ha valamely tétel a befektetési cash flow-ba tartozik (mint a kapott osztalék, a tárgyi eszközök eladásának bevétele), akkor azt a tételt a működési cash flow nem tartalmazhatja, annak eredményhatását ki kell szűrni. A véglegesen kapott pénzeszköz a finanszírozási cash flow-ba tartozik, így annak időbelileg elhatárolt összegét a működési cash flow passzív időbeli elhatárolások változása nem tartalmazhatja. A korrekciós sorokra történő kiemelés akkor szükséges, ha annak összege a számviteli politika szerint jelentős. Korrekciós tételek, amelyeket figyelembe kell venni (a felsorolás nem teljes körű – a 2019. évi módosítások kerülnek kiemelésre):

  1. Az „1b. Korrekciók az adózás előtti eredményben” sorban többek között a tulajdoni részesedések után kapott osztalékkal, részesedéssel, az apportba átadott eszközökön elért eredménnyel, a fejlesztési céllal véglegesen kapott, illetve véglegesen átadott pénzeszközökkel, az eszközhöz kapcsolódó elengedett kötelezettségekkel kell az adózás előtti eredményt korrigálni.
  2. A „16. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése, megszüntetése, beváltása” soron a hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök, illetve elhelyezett bankbetétek adott időszakban való törlesztéséből, illetve beváltásából, megszüntetéséből befolyt pénzösszeget kell kimutatni.
  3. A „17. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek” soron az adott időszakban hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek összegét kell kimutatni.
  4. További korrekciós tételeket keletkeztető gazdasági események:
  1. A forgóeszközök között elszámolt és a „3. Elszámolt értékvesztés és visszaírás” sorban kiemelt értékvesztések, illetve azok visszaírása korrekciót idéznek elő a kapcsolódó forgóeszköz sorokon ellenkező előjellel. Azok a pénzmozgással nem járó további jelentős ráfordítások, amelyek kiemelésre kerültek ezen a soron, ugyancsak korrekciót idéznek elő a kapcsolódó cash flow sorokon.
  2. Apportba adáskor a kivezetett forgóeszköz könyv szerinti értéke és a kapott részesedés értéke negatív előjellel a megfelelő mérlegsorok tartalmából kiszűrendő.
  3. Apportba kapott eszközök kiszűrendők a forgóeszköz állományba vételi értéke, valamint a jegyzett tőke, tőketartalék növekedése negatív előjellel.
  4. Befektetett eszközök átsorolása a forgóeszközök közé, illetve a forgóeszközök átsorolása a befektetett eszközök közé nem jár pénzmozgással, ezért ellenkező előjellel korrigálni kell a kapcsolódó cash flow sorokat a működés területén.
  5. A saját előállítású befektetett eszközöket a befektetési cash flow-ban kell kimutatni olyan mértékben, amilyen mértékben a pénzügyi rendezettség megvalósult.
  6. A pénzeszközök év végi devizás átértékelése nem minősül pénzmozgásnak, ezért annak hatását a cash flow-kimutatásban külön tételként, a „27. Devizás pénzeszközök átértékelése” sorban indokolt bemutatni.
  7. A fordulónapi eredményhatású devizás tételek átértékelését a befektetett eszközöknél és a hosszú lejáratú kötelezettségeknél ki kell szűrni. (Nem realizált árfolyamkülönbözetek a befektetési és a finanszírozási cash flow-ban nem mutathatók ki.)
  8. A mérlegben bekerülési értékként figyelembe vett időarányos (ki nem fizetett) kamatok, biztosítási díjak a befektetési cash flow-ban nem szerepelhetnek, azt az egyéb rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben ki kell szűrni.

Valós értéken történő értékelés alkalmazása esetén további korrekciós tételeket kell figyelembe venni a valós értéken történő értékelés eredményt érintő hatásainak kiszűrésére.

  1. A cash flow adatainak értelmezése 

A cash flow-ra épülő mutatók 

A cash flow által számszerűsített gazdasági értékek alkalmasak mutatószámok segítségével a gazdálkodás folyamatinak elemzésére, az egyes gazdálkodási elemek között összefüggések kimutatására. Ha a mutatók minőségét vizsgáljuk, akkor a cash flow-alapú hányadosok a dinamikus vizsgálat alapját képezik. A pénzügyi folyamatok jobb, naprakészebb értékét adja a mérleg és eredménykimutatás alap – statikus – mutatókkal szemben. A cash flow a fentiekből adódóan a pénzügyileg realizált folyamatokat mutatja, tehát a ráták értéke közelebb viszi az elemzőt a véleménye kialakításához.

Adósságfedezeti mutató 

A teljes idegentőke fedezettsége azt mutatja meg, hogy a vállalkozás likvid pénzállománya milyen mértékben nyújt fedezetet a teljes kötelezettségállományra.   

Cash Flow / Idegen tőke

Adósságtörlesztési idő  

A mutató megmutatja, hogy a teljes kötelezettségállomány rendezéséhez mennyi időre van szükség átlagosan. Minél alacsonyabb a mutató értéke, annál kedvezőbb pénzügyi helyzetben található a cég, mivel gyorsan eleget tud tenni a kötelezettségeinek.

Idegen tőke / Cash Flow

Adósságfedezet (adósságszolgálati) mutató 

Bruttó Cash Flow vagy Operatív Cash Flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek

Bruttó Cash Flow vagy Operatív Cash Flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztőrészlete

Bruttó Cash Flow vagy Operatív Cash Flow / Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes kamatai

Az adósságszolgálati mutató elsősorban a hitelintézetekkel való kapcsolat indikátora lehet. A mutató azt mutatja, hogy a cash flow milyen mértékű készpénzt biztosít a hosszú lejáratú kötelezettségeinek rendezéséhez. A második mutató inkább a hétköznapi finanszírozást szolgálja, az időszakról időszakra fizetett hiteltörlesztések fedezetét mutatja. Képes a vállalkozás megfelelő rendelkező álló forrásokból teljesíteni az időszakos kötelezettségét. A harmadik mutató a hitellel kapcsolatos többletkötelezettség – a kamat – folyamatos fizetésével helyt áll a hitelezővel szembeni vállalásának. 

Befektetésfinanszírozási mutató 

Operatív Cash Flow / Befektetési pénzeszköz szükséglet

A mutató értéke azt mutatja, hogy a potenciális befektetés (beruházás, tartós pénzügyi befektetés) esetében elegendő likvid pénzforrás áll-e rendelkezésre a működési tevékenysége finanszírozásán felül. Az operatív cash flow azt mutatja, hogy a hétköznapi működéshez rendelkezésre áll-e a megfelelő szabad forrás. A vállalkozás akkor dönt helyesen, ha olyan szabad forrásokat használ fel tartós lekötéshez, ami a napi működéshez felesleges.

Készpénz-begyűjtési ráta 

Vevőktől befolyt követelés / Értékesítés nettó árbevétele

A mutató a valós pénzügyi realizáció mérőszáma. A kettős könyvvitel szabályai szerint értékesítési árbevételeként elszámolásra kerülnek a kiszámlázott tételek, azonban közel sem biztos, hogy pénzügyileg azok realizálódnak. A mutató azt az arányt mutatja meg, ami ténylegesen befolyt a kiszámlázott tételek közül. Minél magasabb, annál előnyösebb a vállalkozás pénzügyi helyzete.

Jövedelmezőségi mutatók 

A jövedelmezőségi mutató jelentése, hogy a megképzett eredmény milyen nagyságrendű az előállítását előidőző tényezőkhöz képest. Az árbevétel-arányos jövedelmezőség egyfajta változata az első mutató. Az operatív cash flow a működés pénzügyi eredményét mutatja, így alkalmas lehet az árbevétellel történő összehasonlításra.

Operatív Cash Flow / Értékesítés nettó árbevétele

Operatív Cash Flow / Jegyzett tőke (Saját tőke)

Operatív Cash Flow / Mérlegfőösszeg

A sajáttőke-arányos jövedelmezőség a modern pénzügyi elemzés egyik favorizált mutatója. A mutató számlálójában az adózás előtti eredményt szokták használni. A jelen mutató esetében az operatív cash flow összegét használjuk, ezáltal a mutató értéke a statikus mutatóból dinamikussá válik.  A harmadik mutató a ROA-mutató dinamikus megfelelője, a teljes vagyonra vetített megtérülési ráta.

Iparági összehasonlítás a cash flow-alapú mutatók esetében

Informa-tikai cégMezőgaz-dasági cégÉpítőiparSzolgál-tatásKeres-kedelemIpar
Adósságfedezeti mutató3,39%26,74%-7,69%122,02%-15,79%92,38%
Adósságtörlesztési idő29,493,74-13,000,82-6,331,08
Adósságfedezet (adósságszolgálati) mutató11,35%40,50%-757,36%
Adósságfedezet (adósságszolgálati) mutató 2.44,41%276,74%-2356,71%1303,81%-1536,36%6828,57%
Befektetés finanszírozási mutató:46,6%2810,1%-100192,9%121890,0%
Jövedelmezőségi mutatók1,37%12,01%-3,68%30,29%-2,85%9,42%
Jövedelmezőségi mutatók3,49%10,73%-8,28%31,28%-2,15%12,94%
Jövedelmezőségi mutatók1,70%7,59%-3,91%23,51%-2,13%10,79%
  1. A cash flow javításának lehetséges intézkedései 

Cash-pool rendszer 

A globalizáció, mint kifejezés manapság egy természetes szóhasználattá vált. A vállalatoknak vagy vállalatcsoportoknak – a pénzügyi válságban hatványozottan – szükségük van a cash menedzsment hatékony ellátására. A cash-pool rendszer működésének egyik fontos jellemzője, hogy tiszteletbe tartja a törvény adta lehetőségeket: társasági, a csőd-, felszámolási és bankjogot. 

A vállalati cash-pool, eredendően, kulcsszerepet tölt be a cégek pénzfolyamatainak menedzselésében. Működésének eredményeképpen hatékonyabbá válhat a vállalati tőkegazdálkodás, harmonikusabbá a partnerekkel való pénzügyi kapcsolat, nőhet a profitabilitás. A klasszikus értelmezés szerint a vállalati treasury főbb funkciói:

  • pénzfolyamatok menedzselése (cash management);
  • bankkapcsolatok menedzselése (managing bank relationship);
  • vállalati adósság menedzselés (debt management);
  • devizakockázatok menedzselése (FX management);
  • opciós ügyletek (currency options);
  • határidős ügyletek (financial futures;)
  • adózási megfontolások (taxation considerations).

Mindezen funkciók együttes gyakorlásának legfőbb célja a vállalat üzletpolitikai célkitűzéseiben foglalt, kockázati szinttel egyeztetett hozamkövetelményeinek elérése. A vállalati treasury eredményes működése, a pénzfolyamatok harmonizálása és a hatókörébe eső egyéb területeken történő költség optimalizálás révén – végső soron – a versenyképesség fokozásához és a vállalati tőkehatékonyság növeléséhez járul hozzá. Az eredményes treasury munka folytatása tehát a piacgazdaság körülményei közepette az egyes vállalatok, vállalkozások talpon maradása, a piaci versenyben való helytállása szempontjából kiemelkedő fontosságú.

A hatékony vagyonmenedzsment számára alapvetően két fő területre fókuszál: a működő tőke (working capital) és a likviditás, a pénzmenedzsment optimalizálása. Számos költségkategória okoz felesleges finanszírozást, lekötést és nem kielégítő működő tőkét. Ezek megfelelő kezelése növeli a cégműködés profitabilitását. Az általános tapasztalat, hogy a profitmaximalizálás nem szükségszerűen jár együtt a likviditási helyzet javulásával. Vagy úgy meg lehet fogalmazni, hogy a céltudatos likviditás menedzselés alapvetően csökkenti a cég nyereségét.

A vállalati tervek általában egy duális célkitűzést fogalmaznak meg: a profitmaximalizálás mellett a likviditási kockázatok minimalizálása. A kockázati tényezőket a következőképp lehet leírni:

  1. Nem megfelelően fenntartott adekvát likviditás;
  2. A túl magas vagy túl alacsony készlettel fenntartott termelés vagy értékesítés kockázata;
  3. A kielégítő értékesítési szint eléréshez szükséges adekvát hitel hiányának kockázata.

Treasury menedzsment és a főbb felelősségvállalási területek

A likviditási célok közelebb vannak a Working Capital Management elképzeléseihez, miközben a profitcélok mind rövid, mind hosszú távú döntéseket kívánnak. A két cél eléréséhez a vállalatok különböző stratégiát alkalmaznak:

  1. Konzervatív WCM: pénztőke magas szintje mellett megvalósított termelés és értékesítés. A likviditási kockázat minimalizálása miatt alacsony profitráta jellemzi a céget.
  2. Agresszív WCM: alacsony pénztőke szint mellett folytatott termelés és értékesítés. Mindez a kockázatot hordoz magában, amelyet a magasabb profitrátával kíván ellensúlyozni. 
  3. Moderált WCM: a két véglet közötti megoldás, a pénztőke szint csökkentésével növeli a profit nagyságát. 

A cash management feladata az optimális pénzállomány kialakítása. A pénzügyi műveletekből milyen bevétel és kiadás származik a vállalatnak, továbbá pénz lekötés vagy feloldás eldöntése vagy kölcsön adása-vétele.  A hatékony menedzsment nem azonos a sikeres menedzsmenttel. A hatékony cash menedzsmentnek feladata, hogy a vállalkozás rendelkezésre álló pénzügyi forrásait  megőrizze, megtalálja az optimális készpénzállomány mértékét. A készpénz és a rövid távú kamatozó pénzlekötések nagyon drágák a vállalkozásnak, hiszen nem vagy csak minimális jövedelmet biztosít, nem jelent direkt megtérülést. 

A cash-pooling típusai 

A cash flow menedzsment magában foglalja adó-hatékony belső pénzáramlás technikáját aszerint, hogy a kontrolling megkívánja az adott vállalati csoport működő tőke igénye szerint, anélkül, hogy az adott finanszírozó bank hitelkeretét túllépné vagy rövid távú idegen pénzügyi forrásokra lenne szüksége – ami jelentős költségtöbbletet okoz. A leggyakrabban alkalmazott technikák a fizikai és a virtuális cash-pooling.

Fizikai cash-pooling (cash sweeping) 

A módszer lényege, hogy a pénzügyi tranzakciók fizikálisan megtörténnek a bankban a főszámla és az alszámlák között. A fizikai formának több fajta megoldása is van a gyakorlatban. A transzfer műveletek a cash pool számlái között minden nap ugyanabban az időpontban kerül elszámolásra. A transzferösszegek nagysága alapvetően attól függenek, hogy milyen paraméterek mellett került a rendszer installálásra a számlákat vezető pénzintézettel rögzített megállapodásban. 

Zéróegyenlegű cash-pool (zero balance) 

Zéróegyenlegű cash-polling esetében a pénztranszfer sémája minden egyes nap végén a bank által vezetett forrásszámlák (alszámlák) között átcsoportosítás történik. Ez a forma olyan vállalati csoportban alkalmazható hatékonyan, ahol néhány alszámla található. A főszámla feladata koordinálni az egyes forrásszámlák működését. Ha valamely forrásszámla esetében hiteligény merül fel, akkor felveszi a kapcsolatot a főszámlával. A pénzügyi átcsoportosítás nem az alszámlák között történik meg, hanem a főszámla által kerül sor. 

Az adott ügylet, a tranzakció előtti állapot:

A főszámla és az alszámlák közötti tranzakció:

A hiteltartozás finanszírozása

A cash-pool gyakorlatában az egyik leányvállalat, mint potenciális kölcsönnyújtóként, míg a másik fél kölcsön igénybevevőjeként szerepel. A kölcsönügyletek velejárójaként fontos a pénzhasználat díjának megfizetése. A kamat megfizetésre kerül a poolban résztvevő vállalatok által az előre rögzített kamatláb alapján. A megoldás több szolgáltatást is kínálhat a résztvevők számára. Ilyen lehet a kamatelszámolások összevezetése. A szolgáltatások díja esetében azonban célszerű lenne figyelembe venni a jogi szabályozásokat (pl.: transzferár). Nyilvánvalóan fontos a résztvevőket is ösztönözni – többlettel rendelkezők kapjanak olyan mértékű javadalmazást. 

Cél vagy fix egyenlegű cash-pool 

A módszer egy változata a zéróegyenlegű cash-poolnak azáltal, hogy részösszegeket (alsó vagy felső küszöböt) határoz meg. Mindennek az a lényege, hogy a célegyenleget biztosítani tudja a nap végére. A célegyenleg biztosítása – akár hitel, akár betét esetében – a főszámlára történő átcsoportosítással lehetséges. Majd a főszámláról a megfelelő elvek mentén történik az allokáció az alszámlákra.

Alternatív struktúrák 

Az alternatív megoldások kialakulásának egyik nagyon fontos indoka az adózási feltételek különbözőségében rejlik. A nemzetközi vállalkozások gyakorta alkalmaznak egy multinacionális cash-pool rendszer.

Virtuális cash-pool (notice cash-pool) 

A fenti eljárással ellentétben itt nem történik meg a pénzek fizikai átvezetése a számlák között. A bank ezzel szemben egy virtuális számlát hoz létre, amelyben kombinált egyenleg kerül kialakításra és ez alapján sor a kamatok meghatározására és elszámolására. A módszer maximalizálja a többlet miatti visszatérítést, míg minimalizálja a hiányfinanszírozást. A módszerrel kapcsolatban néhány jellemző:

  • az összes pozitív és negatív egyenlegű számla ugyanazon pénznemben és közös bankban kerülnek nyilvántartásra egy virtuális számlán, amelyet a bank aggregál. 
  • a bank mindezek után kalkulálja a kamatot a hitel és betétszámlák után ugyanazon kamatláb mellett. 
  • különbséget kell tenni a virtuális kamatelszámolás és az aggregát számlaelszámolás keretében nettósított pozíció után felszámított kamat összege között.    

Egyenleg a tranzakció előtt

A virtuális egyenleg kalkulációja

A kamat-elszámolási időszak végén a kamat összeg rögzítése

A cash-pool megoldás gyakorlatilag minimalizálni tudja a résztvevő vállalkozások által megfizetett költségeket. A bankok számára is kedvező lehetőség, mivel az egész vállalati csoport pénzügyi forgalmát képes kezelni. 

Kereskedelmi hitel (trade credit) 

A kereskedelmi hitel (trade credit) fogalmán többféle, különböző tevékenységet, rendszert ért a szakirodalom. Azonban bármelyik értelmezést nézzük mindegyikben közös, hogy az áru ellenértékét később fizetik meg, az áru szállítója rövid lejáratú kölcsönt nyújt az áru vevőjének. 

Forrás: Atradius Payment Barometer, 2013. june

A kereskedelmi hitelek a mindennapos gyakorlatban alapvetően kettős jellegűek. Azok a vállalatok, amelyek valamely értékláncban (supply chain) vesznek részt, vevőként hitelt kapnak (szállítói állomány), és eladóként hitelt adnak (vevői állomány). Ennek megfelelően a mérleg mindkét oldalán, a forrásoldalon és az eszköz oldalon is megjelenik a kereskedelmi hitel – még akkor is, ha ez nem klasszikus formában, mint kölcsöntartozás vagy kölcsönkövetelés. A kereskedelmi hitelezés sajátossága, hogy normál kereskedelmi tranzakciók pénzügyi kiegészítője, nem önálló pénzkölcsönzés, hanem valamely áru kereskedelméhez kötött. Ezért az áruforgalmat kísérő pénzforgalmat elsősorban nem a pénzkölcsönzés, hanem a kereskedés szabályai határozzák meg. A kereskedelmi hiteleknél a formális szabályozás helyett a partnervállalat megbízhatósága, fizetési fegyelme, stabilitása, a partnervállalattal kapcsolatos jövőbeli várakozások a meghatározók, vagyis a hitelezés nem normatívé szabályai szerepet játszanak. A kereskedelmi hitelek legfőbb okait a fenti ábra mutatja be földrajzi bontásban. 

Az ellátási láncban lévő vállalkozás működését jelentősen megkönnyítik a kereskedelmi hitelek. Ez esetben a vállalkozás a szállítóitól kapott termékek és szolgáltatások ellenértékét nem azonnal, hanem kölcsönösen megállapított határidőn belül egyenlíti ki. A kereskedelmi hitel „futamideje”, azaz a fizetési feltételek erősen függnek a vevő és a szállító alkupozíciójától. Minél erősebb a vevő pozíciója, annál hosszabb fizetési határidőt tud kicsikarni a szállítótól. A kereskedelmi hitellel a kereskedő piacot szerez és biztosít magának. A vevő számára a kereskedelmi hitel csökkenti a likviditási problémákat és javítja a cash-flow helyzetet. A szállítói hitel költsége, azaz árkedvezmény, amit azonnali fizetéskor a szállítótól a vevő megkapna.

A kereskedelmi hitelek közgazdasági modellezése az elsők közül Schwartz [1974] és Myers [1977] nevéhez köthető. Számos szerző foglalkozik a kereskedelmi hitel és a bankhitel közötti különbségek feltárásával. A szállító által nyújtott kereskedelmi hitelt több ok miatt gyakrabban alkalmazzák, mint a bankhitelt: a kereskedelmi hitel árdiszkriminációs eszköz lehet (Brennan– Maksimovic–Zechner [1988], Petersen–Rajan [1994]); vagy garantálhatja a magas termékminőséget az információs asszimetria miatt (Long–Malitz–Ravid [1994]); a szállítónak nagyobb zálogérvényesítő ereje (Mian–Smith [1992], Petersen–Rajan [1997]) lehet a bankhitellel szemben. Smith [1987], Mian–Smith [1992] és Biais–Gollier [1997] modelljében a szállítók információs előnyben vannak a bankokkal szemben. A vevők akkor kapnak kereskedelmi hitelt, ha a szállítók megbíznak a vevőkben. Brick és Fung [1984] írásában azt emeli ki, hogy a kereskedelmi hitel egyfajta kiegyensúlyozó eszközként is lehet értelmezni. Az eladó és a vevő más-más adórendszerben működik, akkor a trade credit alkalmas arra, hogy megvédje az adott partner a magasabb adóterheléstől. A részletre történő értékesítés megosztja az adóköteles jövedelmet, így az adóterhelés optimalizálható. 

A gyakorlatban – egy pénzügyi válságban vagy utána – a bankok számára pozitív jelzés, ha a szállítók hajlandók kereskedelmi hitel révén finanszírozni a partnert, így a pénzintézetek is nagyobb hajlandóságot mutatnak a hitelfolyósításra az adott cégnek. A kereskedelmi hitelek futamideje igen változatos lehet, amit a gazdasági válság Európa számos országában drasztikusan megnyújtott. Fontos különbség a banki hitelek és a vállalkozások által nyújtott kereskedelmi hitelek között, hogy ez utóbbi esetén – az eleve hosszabbodó határidő ellenére is – az adósok fizetési fegyelme jóval lazább. 

Forrás: Atradius Payment Barometer, 2013. june

A kelet-európai régióban régóta általános, a gazdaság legtöbb szereplőjét érintő probléma a számlák késedelmes teljesítése. A fenti ábrából kiderült, hogy nyugat-európai vállalkozások esetében 30,1%-ban késedelmes fizetés jellemző a belföldi, míg 28,8 %- a külföldi partnerek esetében. Addig a kelet-európai országok esetén a hazai vállalatoknál 29,4 %, míg 21,6 % a külföld relációjában a késedelem aránya. 

Forrás: Atradius Payment Barometer, 2013. june

Mindezt a késedelem napokban kifejezett alakulását vizsgálva jellemzően 15 napon belüli. A magyar vállalkozások esetében a többiekhez viszonyítva 63,7 %-ban 15 napon belüli a késedelem. A visegrádi országok esetében mindez 50-60 % közötti arányt képvisel. Lengyelország esetében a 90 napnál hosszabb késedelem tekintetében ez az arány 7,2 %. 

Credit control 

Az sikeres, eredményes cash-flow management működéséhez érdemes a legfontosabb mutatószámokat (különböző forgási sebességeket, likviditási mutatókat) egyetlen mutatószámrendszerbe összefoglalni. Ezen mutatók aktuális értékei részét képezhetik a rendszeres beszámolóknak, ahol a csúcsmutatóhoz felelősséget rendelünk, ami valamilyen módon megjelenik az értékesítési kontrollingért felelős személy értékelésében és ösztönzésében. A vállalatban végbemenő folyamatokat három alapvető részre tagolhatjuk:

  1. Order-to-Cash (O2C) – megrendeléstől a kifizetésig terjedő folyamat,
  2. Purchase-to-Pay (P2P) – beszerzéstől a számla kifizetéséig és
  3. Forecast-to-Fulfill (F2F) – várható értékesítéstől a teljesítésig.

Ezen területeken rejlő lehetőségek kiaknázásával a cashmanagement lehetővé teszi a gyorsabb operatív folyamatok, alacsonyabb hibaszázalék, magasabb fedezet és ezek következtében magasabb vállalati érték elérését.

Order-to-Cash 

A hétköznapi gyakorlatban jellemző, hogy az elégedetlen vevők a beszállítóik pénzét használják fizetési határidők be nem tartásával. Mindez magas követelésállományt eredményez, a régen esedékes követelések felhalmozódásához vezet, ami végül leírásra kerül, értékvesztettnek minősül és ezáltal rontja a vállalkozás jövedelmezőségét. A helyes gazdálkodás keretei között ezt a folyamatot meg kell akadályozni.

  • Az egyes vevőkkel való kapcsolat kialakításakor vagy folyamatosan szükség van minősítésre, amely keretében felül kell vizsgálni a stratégiai célok elérhetőségét és a kintlévőségek kockázatának kezelési módját;
  • Értékesítési tevékenység esetében kiemelkedő jelentőségű a vevői fizetési határidőket minimalizálása;
  • Az elszámolási rendszereket (likviditásmenedzsment) a lehető legjobban egyszerűsíteni kell – a fizetési késedelmek kiküszöbölése érdekében; 
  • A termékkiszállítást, illetve a szolgáltatás teljesítését automatikusan kell, hogy kövesse a számlázási folyamat – ha alkalmazható és érvényesíthető, ideális a beszedési megbízás is;
  • Standardizált és átfogó felszólítási folyamatok szigorú határidőkkel és szankciókkal (pl. hitelstop formájában) – ez elsősorban a DSO-kat (Days of Sales Outstanding) érinti;
  • Informatikai rendszerrel támogatott folyamat bevezetése annak érdekében, hogy az egyes személyek illetékessége a behajtási folyamatban egyértelmű legyen, és a munkatársak felelőssége a vezetői szintek számára is láthatóvá váljon;
  • A viták kiváltó okait rendszeresen ellenőrizni, nyomon követni és elhárítani kell.

Purchase-to-pay 

  • A szállítói számlákat nem érdemes a végső fizetési lejáratig visszatartani – a szállítók erre relatíve, gyorsan magasabb árakkal és alacsonyabb szintű vagy volumenű teljesítéssel reagálnak;
  • A kevesebb szállítót bevonni, ez által a kockázati és jövedelmezőségi pozíciókat jobban lehet értékelni és kategorizálni;
  • Optimalizálni kell az üzleti kapcsolatokat azokkal a szállítókkal, akik vagy magasabb rizikófaktort jelentenek, vagy pedig jelentős hatással vannak a nyereségre;
  • Hatékony információáramlás szükséges a vállalat és a beszállítók között (pl.: a keresletről szóló előrejelzésekről, amelyek folyamatosan frissítettek), a gondolkodásmódot, az eljárásokat közösen kell fejleszteni, a hatékonyságból származó előnyöket pedig együttesen kell kihasználni;
  • Előnyösebb fizetési feltételek alkalmazása ügyfél-specifikus szerződések keretében a nagy forgalmat bonyolító szállítók, illetve a keresett termékek esetében;
  • A beszerzési folyamatok automatizálása azon szállítók tekintetében, akik vagy alacsony kockázatot jelentenek vagy nincsenek jelentős hatással a vállalkozás nyereségre – bevált eszközök ebben az esetben az ún. „Purchase Cards  (vásárlói kártya)”
  • Ha egy adott beszállítót magas teljesítési kockázat jellemző és csekély hatással vannak az eredményre, célszerű megszakítani vele a kapcsolatot;
  • Belső kontrolling kiépítése, amely keretében növelhető a határidő előtti kifizetés, ezáltal a lehetőségek teljes mértékű kihasználása. A jóváhagyásokat integrálni kell a beszerzési folyamatba, így az időigényes aláírások a folyamat végén elkerülhetőek és lehetővé válik az idejében történő fizetésből kifolyólag további kedvezmények igénybevétele

Forecast-to-fulfill 

  • Modern vezetői számvitel technikák alkalmazása annak érdekében kiszűrhetővé váljanak a szükségtelen beszerzések, illetve az értékesítés oldaláról a pótlólagos termékek előállítása elkerülhető, ami jelentős többletköltségekkel jár együtt;
  • Differenciált készletezési stratégiák alkalmazása az eltérő termékek esetében – fontos szempont a termék helyettesíthetősége, illetve a termelési folyamatban betöltött szerepe
  • Az előfeldolgozás vagy a rész-összeszerelési folyamatok kiszervezése;
  • Integrált vállalatirányítási információs és készletgazdálkodási rendszerek összekapcsolása vevő- és termékadatbázisokkal, melyek a tényadatokat és a várható értékeket megfelelően feldolgozott formában biztosítják.

Stock control 

A pénzeszközökből részben a beszerzett és felhasznált anyagok, részben egyéb termelési ráfordítások következtében befejezetlen, félkész, később késztermék keletkezik, ami értékesítés révén kintlévőséggé, majd a körforgás befejeztével pénzeszközzé változik. A készlet értéke tehát megtérül, új körforgás kezdődhet.

A készletek megtérülésének gyorsaságát a forgási sebesség mutatószáma fejezi ki. A forgási sebesség mérésének gyakorlatban alkalmazott mutatószámai:

  • fordulatok száma
  • forgási sebesség napjainak a száma

Talán a készletek forgási sebessége az egyik leginkább “népszerű” mutató a vállalkozásvezetők, befektetők számára. Ez a mutató jellemzi a legátfogóbban a vállalat készletgazdálkodását.

A mutató értéke azt mutatja meg, hogy a vállalkozás hányszor volt képes megforgatni az adott időszak alatt a készletállományát.

Az átlagos tárolási idő mutatószámok arra adnak választ, hogy az adott készletfajta értéke átlagosan hány napi költségnek felel meg.

Készletek forgási ideje napokban= Készletek értéke / 1 napi árbevétel, vagy

Időszak napjainak száma / Fordulatok száma 

A forgási sebesség (fordulatok száma) megmutatja, hogy a készlet vagy készletfajta értéke hányszor térül meg az adott időszak árbevételéből, míg a forgási sebesség napokban kifejezett mutatója arra ad választ, hogy a vizsgált készlet hány napi árbevételnek felel meg, azaz a készletek értéke hány napi árbevételt köt le.

Készletek forgási sebessége (fordulatok száma) = Értékesítés nettó árbevétele / Készletek átlagos értékes

A gazdálkodás szempontjából a készletek gyors forgási sebessége, illetve a lekötési idők csökkenése az ideális. A vásárolt és saját termelésű készletek mögött pénzfelhasználás van, míg a készletek csökkenése, gyors forgása esetén a lekötött pénz felszabadul, tehát a pénzügyi helyzetet is kedvezően változik.

MegnevezésInformatikaMezőgazdaságÉpítőiparKereskedelemIpar
Készletek aránya12,68%32,41%10,06%21,61%10,87%
Forgási sebesség9,781,9510,556,037,25
Készletezési idő37,34187,0534,5960,5350,33

A tevékenység jellegéből a legmagasabb a készletek aránya a mezőgazdasági és a kereskedelmi tevékenységet végző társaságnál. Mindebből következik a forgási sebesség alacsony aránya és a készletezési idő elhúzódása. A mezőgazdasági cégnél több mint féléves finanszírozási kényszer alatt kényszerül működni. A kereskedelmi cég számára 60 napos pénzügyi lekötéssel járó készletei vannak.  

Az optimális készletgazdálkodás optimalizálásához szükséges további elemek vizsgálata, illetve ehhez szükséges számítások elvégzése.  

Tételt-tételre (Lot-for-Lot) rendelési politika 

A „tételt – tételre” gyártás, vagy rendelés azt jelenti, hogy minden periódusban legyártjuk, illetve megrendeljük az adott periódus igényét. Készletezési költségeink nem lesznek, hiszen minden periódusban elfogy az akkor rendelt mennyiség. Természetesen ennek a készletezési politikának is van költsége, mégpedig minden egyes periódusban ki kell fizetnünk a rendelési költséget (beszerzés esetén), illetve viselnünk kell az átállási költséget (gyártás esetén).