Képletek

A táblázatkezelőkben rendszerint nemcsak adatokat tárolunk, hanem műveleteket is végzünk a cellákba írt adatokkal. Ennek eredményeként megkülönböztetjük a cellák tartalmát a képletek kiszámolásából adódó értékétől. A képleteket mindig az = jellel kezdjük és a képlet kiértékelése rendszerint megtörténik a cella tartalmának bevitelekor.

A szerkesztőlécen és a munkaterületen színek mutatják a forráscellákat

Egy cella tartalmának módosításakor a program újra értékeli az összes olyan cellát, amely a módosított cellára hivatkozik. Nagy táblázatok, bonyolult képletek esetén előfordulhat, hogy a képletek kiértékelésére külön parancsot kell kiadnunk (F9 billentyűvel. Például vigyük be a következő igen egyszerű képletet az A1 cellába =4-2. Ha lenyomjuk az Enter billentyűt, akkor a képlet – mint cellatartalom – helyett a cella értéke jelenik meg: 2.

A képletekben hivatkozhatunk más cellák tartalmára is. Most röviden erről csak annyit, hogy a hivatkozásban felhasználjuk a cella koordinátáit (címét) vagy területek neveit (lásd az ábrát). Ha kijelöljük a cellát, vagyis rákattintunk, akkor a szerkesztőlécen megjelenik a képlet, ha duplán a cellába kattintunk (aktivizáljuk), akkor a cellában is a képlet látszik.

A képleteket közvetlen begépeléssel az = (egyenlő) billentyű lenyomása után, illetve a Képletek szalag Függvény beszúrása parancsával, vagy a Képletek szalag Függvénytár csoportjának gombmenüiből választva, illetve a Szerkesztőléc Függvény beszúrása ikonjára kattintva visszük be.