Kockázat és biztonság: a kémiai biztonság fogalma

A kémiai biztonság, mint fogalom meghatározásra került a kémiai biztonsági törvényben (2000. XXV. törvény): „a kemizációból, a vegyi anyagok életciklusából származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok csökkentését, elkerülését célul kitűző, illetőleg megvalósító intézmények, tevékenységek olyan összessége, amely egyidejűleg tekintetbe veszi a fejlődés fenntarthatóságának szükségességét”. Az első vízválasztó döntés az angolban könnyű: ott eltérő jelentéssel bír a chemical safety és a chemical security. Az előbbi megfelel a fenti meghatározásnak, az utóbbi a kábítószerek vagy a vegyi fegyverek gyártására, vagy a vegyi terrortámadásokra, tehát minden olyan cselekményre vonatkozik, melyben az anyagok veszélyének a hatását szándékosan a másik ember egészségének vagy a környezetnek a károsítására használják. Bár a meghatározásból hiányzik, de a kémiai biztonsági törvény több helyen utal ilyen cselekményekre is. Tehát tekinthetjük úgy, hogy a kémiai biztonság esetén mind a vétlen, mind a szándékos kémiai károkozásra gondolunk, de nyilván az utóbbival itt nem fogunk foglalkozni.

Hasonlóan érdekes kérdés az egészség és a biztonság fogalmának az összevetése. Sokunk számára a két fogalom jól elválik egymástól: míg a munkaegészségügy a kémiai és a biológiai veszélyforrásokkal, addig a munkabiztonság a többivel foglalkozik. Ezzel szemben a hivatalos meghatározás (WHO) a munkaegészség és munkabiztonság fogalmát egyben határozza meg. Ennek megfelelően pl. az 5/2020 ITM rendeletben is szinte mindig együtt említik.

A kémiai biztonsági előírások az anyagok[1] teljes életciklusát szabályozzák vagy szabályozhatják: megmondják, hogy adott anyaggal – amíg a termékben jelen van – milyen tevékenységet milyen feltételekkel lehet végezni. Az életciklus első fázisa az anyagok természetből való elkülönítése, vagy a hulladékból való visszanyerése. Ezt követően általában kémiai átalakításukra kerül sor, mikoris új és új anyagok jönnek létre, nyilvánvalóan azért, mert valamilyen új és hasznos funkcióval bírnak. Lehet ez az a képességük, hogy kémiailag tovább alakíthatók (intermedier funkció), vagy valamilyen egyéb képesség (gyógyszer, növényvédő szer hatóanyag, oldószer, pigment, ragasztó, monomer, szerkezeti anyag stb.). De minden új molekula, kémiai szerkezetéből adódóan veszélyes tulajdonságokkal is rendelkezhet: robbanékony, éghető, mérgező, kimarja a bőrt vagy a szemet, vagy nem bomlik le a környezetben. A veszélyességet e mért tulajdonságoknak a CLP rendeletben megadott feltételekhez való hasonlításával kell megállapítani, a szónak önmagában nincs jelentése. Így történik a vegyi anyagok veszélyességi osztályba sorolása a hatások alapján: toxicitás, marás, éghetőség, környezeti toxicitás, lebonthatóság és hasonlók.

Intermedier felhasználás esetén az életciklus rövid, gyakran még az anyaggal foglalkozó cég is azonos, pl. egy gyógyszergyár többlépéses szintézissora esetén. De lehet az életciklus több vállalkozásra kiterjedő: a kémiai reakcióban létrehozott anyagot más anyagokkal keverjük többletfunkció létrehozása érdekében és keverék formájában hasznosítjuk, vagy szerkezeti anyagként árucikket hozunk létre belőle és hasonlók. Ilyenkor az anyag végső sorsa általában a hulladékba kerülés. Jellemzően a kémiai biztonsági előírások a hulladékfázis eléréséig vonatkoznak az anyagra, hiszen utána már nem is beszélhetünk tovább elvileg anyagokról, csak hulladékról. Ennek ellenére látni kell, hogy az anyagok fentebb tárgyalt veszélyes tulajdonságai határozzák meg mind az őket tartalmazó szilárd vagy folyékony hulladéknak a törvény szerinti besorolását, másrészt a levegőbe vagy a vízbe való kibocsátásnál is ugyanezek a veszélyes tulajdonságok határozzák meg a határértéket, ha ilyet megállapítottak, de ha nem, akkor is a kibocsátás kockázata nyilvánvalóan attól függ, hogy az adott környezeti médium számára (víz, levegő, talaj stb.) mennyire veszélyes a kibocsátott anyag.

A kémiai biztonság nyilvánvalóan nem egy abszolút biztonság, hanem az anyagok szerkezetéből adódó és a CLP rendelet által azonosítható veszélyességüknek és az előnyös funkciójuk miatti felhasználási haszonnak a kényes egyensúlyán alapuló mérlegelés és döntés. A veszélyességet nem tudjuk befolyásolni, legfeljebb egy másik anyagra való cserével, mely tudja ugyanazt a funkciót, de az adott végpontra kevésbé veszélyes. Eltérő végpontra vonatkozó veszélyességek nem hasonlíthatók össze, ilyenkor a felhasználási körülményeket is figyelembe vevő kockázatértékeléssel lehet két anyagot összehasonlítani. A helyettesítés nagyon nehéz, mert ráadásul a funkció kielégítésének a mértékét is össze kell vetni (oldóhatás, színezőhatás, gyógyszerhatás).

Látható, hogy a kémiai biztonság, a vegyi anyagok biztonságos felhasználása relatív fogalom: kockázat mindig van, a biztonságos felhasználás azt jelenti, hogy a kockázat elfogadható. Zérus kockázat nem létezik. Széles körben elfogadott a 10 mikrorizikót tekinteni elfogadott kockázatnak. Ez egy kaliforniai 1987-s népszavazásra vezethető vissza. Kétharmados többséggel a szavazók elfogadták, hogy “Egy embert sem szabad tudva vagy tudatlanul olyan kémiai hatásnak kitennünk, amely rákos vagy genetikai károsodást okoz, anélkül, hogy e veszélyre előzőleg fel ne hívnánk a figyelmét”. De mekkora az a kockázat, amire fel kell hívni a figyelmet? A jogászok megállapították, hogy ha 10 ember egy kémiai hatás miatt meghal rákban 1 millió közül, akkor erre nem kell őt előre figyelmeztetni, tehát ez az elfogadható kockázat. Ez volt olvasható a 25/2000 EüM-SzCsM rendeletben is az 1. melléklet 1.2.3 alpontjában, mint a rákkeltő anyagok MK, maximális munkahelyi légtérkoncentrációjához rendelt kockázat, 10 mikrorizikó, mely a 18-62 évig végzett munka esetén a rákbetegség kialakulásának kockázata. Az MK olyan mennyiség az adott rákkeltő anyagból mg/m3-ben, melyet egy életen át belélegezve a dolgozó elfogadható kockázattal lesz rákbeteg. (Érdekes módon ez a rész a 25/2000 rendeletet felváltó 5/2020 ITM rendeletből kimaradt).

A következőkben sokszor használjuk majd a kémiai biztonsági feladatok kifejezést, mindig azt értve alatta, hogy a termékekben lévő anyagok tulajdonságaihoz – leginkább veszélyességéhez – kötődve milyen jogszabályi és egyéb kötelezettségeink vannak, melyek ezek közül a legfontosabbak, tehát milyen kockázattal jár az elmulasztásuk.


[1] Ebben a dokumentumban a REACH és a CLP rendelet fogalmait használjuk. Az anyag (substance) a természetből vagy egy kémiai reakció termékéből elkülönítéssel, vagy a hulladékból visszanyeréssel létre jövő termék. A keverék (mixture) anyagokból vagy keverékekből tudatos keveréssel, valamilyen új funkció érdekében létrejövő termék. Az anyagot és a keveréket együtt vegyi anyagnak (chemical) nevezzük. Azt a terméket viszont, melynek a funkcióját az alakja és/vagy a formája adja, árucikknek (article). Utóbbira példák az alkatrészek, bútorok, tárgyak, eszközök, gépek stb.

Az anyagokat és a keverékeket együtt vegyi anyagoknak nevezem.