Végszámla kiállításának mellőzhetősége

Az Adó- és Vámértesítő 2013. évi 5. számában 23. szám alatt megjelent adóhatósági tájékoztatás szerint azokban az esetekben, amikor a teljes ellenérték egy összegben előlegként megfizetésre kerül, az előleg és a teljesítés bizonylatolása során az alábbi két megoldás lehetséges:

a) A 100 százalék előleg átvételekor, jóváírásakor a teljesítésre kötelezett adóalany kibocsátja az előlegszámlát (normál számla esetén adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték, egyszerűsített adattartalmú számlánál bruttó összeg és az Áfa tv. 83. §-a szerinti adómérték feltüntetése mellett), azon az előleg átvételének, jóváírásának napját mint a teljesítés időpontját, ezáltal általános esetben (a teljesítő fél nem jogosult az adófizetési kötelezettség halasztására, illetve nem választotta a pénzforgalmi adózást) az adófizetési kötelezettség keletkezésének napját feltüntetve. Ezt követően a számlázási határidőre tekintette a teljesítéssel egyidejűleg, vagy azt követően egy ún. nullás végszámla kiállítására is sor kerül, amelyen a teljes áfával növelt ellenérték szerepel, amelyet csökkent a korábban átvett, 100 százalék előleg, ezáltal a fizetendő összeg nulla forint. Az is megengedett, hogy a nettó adóalapból kerüljön levonásra a 100 százalék előleg adó nélküli összege.

b) A teljes ellenérték előlegként való megfizetése esetén az is lehetséges, hogy az előlegszámla és a végszámla szerepét ugyanazon számladokumentum töltse be. Ez úgy oldható meg, hogy a teljesítésre kötelezett adóalany a kibocsátott előlegszámlán szerepelteti az előlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték, egyszerűsített adattartalmú számlánál bruttó összeg és az Áfa tv. 83. §-a szerinti adómérték feltüntetése mellett), azon az előleg átvételének, jóváírásának napját mint a teljesítés időpontját, ezáltal általános esetben (a teljesítő fél nem jogosult az adófizetési kötelezettség halasztására, illetve nem választotta a pénzforgalmi adózást) az adófizetési kötelezettség keletkezésének napját feltüntetve. Továbbá az előlegszámlán megjelölésre kerül az ügylet jövőbeli teljesítési időpontja is, ezzel jelezve, hogy a jövőbeli teljesítési időpontban már további ellenérték rendezésére nem kerül sor. 

A b) pont szerinti megoldással nem történik kétszeres bizonylat-kibocsátás, hiszen a 100 százalék előlegről szóló és az említett adatokat is tartalmazó számlát követően egy ún. nullás végszámla már nem kerül kibocsátásra.

A NAV jogértelmezése szerint az a) pont szerinti (ún. egybizonylatos) megoldás azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a 100 százalék előlegről szóló számla kibocsátásakor még nem ismert az ügylet jövőbeli teljesítési időpontja. A jövőbeli teljesítési időpont ismeretének hiányában az előlegszámlán ez az adat nem kerülhet feltüntetésre, ezért az előlegszámla nem foglalhatná magában ezt az adatot, amelynek feltüntetése az Áfa tv. 169. § g) pontja szerint kötelező. 

Tehát a jövőbeli teljesítési időpont ismeretének hiányában kizárólag az a) pontban leírt megoldás (azaz előlegszámla készítése a teljes ellenértékről és ezt követően a teljesítéskor ún. nullás végszámla kibocsátása) alkalmazható.

A 4. és 6. esetben a bérbeadó a táblázatban jelzett időpontban ún. végszámlát bocsátott ki.

A 4. és 6. esetnél a bérbeadó választhatta volna a b) pont szerinti megoldást, feltéve, hogy a bérlő a 2020. január havi bérleti díjnak megfelelő összeget fizetett előlegként. Ekkor a bérbeadó az előlegszámlára tájékoztató adatként 2020. január 31-ét (ún. nullás végszámla kiállításának hiányában a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja) is felvezeti a 2020. január hónapra vonatkozó bérbeadás teljesítési időpontjaként, amely által jelzi a további ellenérték fizetésének hiányát. Ekkor a bérbeadónak a bérlő részére nem kötelező ún. nullás végszámlát kiállítani.